Dickinson, Emily: (Kerekem éjkerék!) (My wheel is in the dark! 10 Magyar nyelven)
My wheel is in the dark! 10 (Angol)My wheel is in the dark!
|
(Kerekem éjkerék!) (Magyar)Kerekem éjkerék! Lábam Dagályt tapos! Ez otthagy evezőt — Amaz királyi — új — A költő itt valahova halad, nem tudni, hova, úgy látszik, hogy azt nem is fontos tudni, hiszen nem mondja meg: a lényeg tehát az lehet, hogy ő „a maga útját járja". Sőt éppenséggel úgy látszik, ő maga sem tudja, merre tart, de hisz benne, hogy minden bozótos út végén van egy tisztás. — Az első verssorbeli kerék nem kocsikerék, hiszen nincs küllője és csöpög róla a víz, hanem lapátkerék, vízikerék, gőzhajó kereke vagy vízibicigliszerű valaminek lábbal hajtott kereke. Hogy az új utakon járás szimbóluma "Részeg hajó" (Rimbaud) vagy olyan hajó, amit a „szentlélek vagy a korcsma gőze " hajt (Ady), azt könnyen beveszi gyomrunk sőt szereti, leglábbis ma már; de hogy az új utakon járást, a valamilyen szellemi célok felé való törekvést csöpögő, folyton körben forgó vízikerék szimbolizálja, az még ma is sok sőt sokk... „Lábam Dagályt tapos": a poétika szerint ez tipikus képzavar, ma is leszólnánk érte fiatal poétafiókát, ha le találna írni ilyesmit. De jobban belegondolva: ha tényleg vizibiciglin kerekezik költőnőnk a mennyország felé (fel volt már egyáltalán találva a vizibicigli 1858-ban?), akkor a "lábam dagályt tapos" egyáltalán nem képzavar, sőt nagyon is eredeti, noha, helyesebben sőt, bizarr kép. Inkább az képzavarszerű, hogy „minden út Tisztás felé halad”, elvégre nem erdőben vagyunk, hanem vizen, márpedig ott nincs semmiféle tisztás... Azt hozhatjuk fel a költő mentségére, hogy a „vízikerék” metafora, az „út” meg a „tisztás” pedig csak úgynevezett embléma, azaz állandósult, sztereotíp valami, nem kép hanem csupán szóbehelyettesítés, nem metafora, hanem metonímia. De hát fütyül ő az én kritikámra is meg a mentegetéseimre is, és a maga szempontjából igaza is van. (De azért nekem is lehet igazam a magam szempontjából...) Ez a lábam Dagályt tapos nem csak úgy érthető, hogy „én ár ellen úszom" (illetve vízibiciglizek...), hanem éppen ellenkezőleg úgy is, hogy „én »lovagolom meg« az árt", azaz amerre én haladok, az — vagy az lesz majd a jövőben — az igazi irány. Nincs kizárva, hogy a szerző maga is ilyen kétértelműen gondolta el furcsa metaforáját. 3.strófa: Van, aki feladja, van, aki a serény sírban (???) talál megmosolyogtatóan ódivatú, tiszteletreméltóan unalmas elfoglaltságot. (Ezek talán a fórsriftosan daloló divatos költők, vagy hasonló megalkuvók bármely más területeten.) Könnyen meglehet, hogy a „sír" itt nem jelent mást, mint hogy a kitaposott utakon való kényelmes slattyogás nem vezet a halhatatlansághoz. — „Ez otthagy evezőt”: ez megint képalkotási következetlenségnek látszik: az előbb még vízikerékkel hajtott gőzhajóról vagy lábbal hajtott vízibicigliről volt szó, nem pedig evezőscsónakról. De ha van vagy volt evezővel is hajtott vízibicigli, akkor nincs igazam. És ha az „otthagy evezőt” kifejezést nem metaforának, hanem megint csak metonímiának tekintjük, akkor sincs igazam. Úgy kell nekem. Sőt még az is lehet, hogy úgymond „egyesek vízibiciglin kerekeznek a halhatatlanság felé, mások meg evezővel”, és akkor megint nincs semmi következetlenség a versben, hanem csak a mi sztereotíp olvasási beidegződéseinkkel volt baj... Le velünk! Éljen Emily Dickinson! Neki van igaza! De két utolsó sora pontos fogalmi kijelentésnek látszik, értelme mégis homályos, és ez már kellemetlen; és ebben nem csak én vagyok a hibás, hanem a szerző is. Azt még ért(eni vél)em, hogy azok, akik új, királyi léptekkel bevonulnak, mondjuk a Parnasszusra, azok a sztereotípiákkal, előírásokkal nem törődők, pl. azok, akik még a képzavaroktól (?) sem riadnak vissza. Hogy az ilyenek fütyülnek a problémára, hogy a hátuk mögé hajítják, „visszadobják”, mondjuk még azt is értem úgy-ahogy. De milyen problémát? A hagyománytisztelet szükségessége és a megújulás szükségessége közötti feszültség problémáját? Lehet. De miért „Neked s nekem”? Ha nem tévedek, ezt nem is úgy kellene írni angolul, hogy „At you and I” hanem: At you and me, mert I = én, de csak mint alany. Nos, lehet, hogy ez itt olyasmit jelent, hogy „(visszadobják a problémát) neked, rágódj rajta — és (= de?) én!” Azaz: neked (te sztereotípiákat kedvelő akárki) visszadobják, de nem nekem!! — Mondanom sem kell, hogy az utolsó sornak ez az értelmezése hihetetlen, pedig szerintem elég logikus... Mindazonáltal nem csak megesküdni nem mernék rá, hanem még száz dollárba lefogadni sem, hogy igaz, még ötven dollárba sem... De ha igaz, akkor nagyon jó, szenzációs!
|