Segítség! Nap! Új Nap! Megint!
Fohászt, te odakint!
Fegyver az, s milyen egyszerű,
Diadalt szinte hint!
Szimpla hadvezetéstől
Népek zászlaja leng.
Kitartás — lelkem: Jó nyiladtól
A föld is rengve reng!
Én ezt a verset irónikusnak érzem; nehéz komolynak tartani ilyen szimpla hiperbolákat. Minden új nap új kín, új gyötrelem, ezt komolyan mondja; de hogy a fohász, az ima, óóóóriási hatású, nemzeteket győzelemre vivő fegyver (ered.: puskagolyó), az alighanem szarkazmus. Könnyen meglehet, hogy vallási könyvekben olvasta vagy prédikációban hallotta Emily, hogy a fohász hatékony fegyver, és ezen viccelődik. Az is lehet, hogy valamilyen hadakozások, zászlólengetések, handabandázó harcrabuzdítások járták akkoriban, Amerikában vagy másutt, és egyúttal azon is köszörüli egy kicsit költőnk a nyelvét.
A vers 1858 körül keletkezett.