Dickinson, Emily: (Vajon önjáró volt hajóm,) ((Whether my bark went down at sea,) Magyar nyelven)

Whether my bark went down at sea,
Whether she met with gales,
Whether to isles enchanted
She bent her docile sails ;

By what mystic mooring
She is held to-day, —
This is the errand of the eye
Out upon the bay.
   
   
(1858)

    
Vajon önjáró volt hajóm,
Vajon hullám-terelt,
Vajon bűvös szigeteket
Kezes vitorla lelt;

Mely misztikus horgony
Tartja vissza ma, —
Úszni a szemnek küldetés
Révből ki s tova.
   
   
   
Elfelejtettem és elkerülte a figyelmemet, hogy ezt a verset egyszer már lefordítottam, és lefordítottam még egyszer; most ilyen lett:
   
   
Vajon szélcsendben szállt hajóm,
Vajon szélűzötten,
Vajon varázssziget felé
Vonult el kezesen;

Milyen titkos horgony
Tartja vissza ma, —
Kifürkészni a part felől:
Szem feladata.
   
   
   
Egyik fordítás sem pontos, már csak azért sem, mert ennek a látszólag egyszerű versnek az értelmezése egyáltalán nem egyszerű. Nem az, hogy mit szimbolizál, az még hagyján; hanem már az is, hogy hogyan kell egyáltalán olvasni...

Önjáró: ez sajnos explicitté tesz valamit, ami az eredetiben nem explicit hanem csak potenciális jelentés: „Vajon tengerre szállt-e hajóm (egyáltalán)”, „Vajon szállt-e hajóm tengerre."

Abban sem vagyok biztos, hogy „went down” tényleg azt jelenti, hogy „tengerre száll”, az ugyanis nem így van angolul; ezzel szemben „the captain goes down with the ship” azt jelenti, hogy a kapitánynak, mivel tilos mások előtt elhagynia a süllyedő hajót, el kell süllyednie vele együtt”. Ezek szerint a vers első sora azt jelenti, de legalábbis jelentheti azt is, hogy „Vajon elsüllyedt-e hajóm a tengeren”. Ha ez igaz, akkor úgy kell fordítani, hogy

   
Vajon süllyedő volt hajóm
   
   
További probléma: whether valóban azt jelenti, hogy „vajon”, de csak mint függő kérdés, kérdő mellékmondat kötőszava. Vajon elsüllyedt-e (vagy tengerre szállt-e) hajóm, az úgy van angolul, hogy „Did my bark go down at sea?” Ezzel szemben whether — or azt jelenti, hogy vagy — vagy, vajon így-e vagy máshogyan. Itt hiányzik az „or”. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az első strófa inkább így olvasandó:
   
   
Akár önjáró (vagy süllyedő stb.) volt hajóm,
   
   
azaz: bárhogyan esett is, felmerül a kérdés, hogy most mi tartja leláncolva.

Tehát íme egy harmadik fordítás-kísérlet:
   
   
Akár süllyedő volt hajóm,
Akár hullám-terelt,
Akár bűvös szigeteket
Kezes vitorla lelt;

Hogy mi titkos horgony
Tartja vissza ma, —
Kifürkészni a part felől:
Szem feladata.
   
   
   
Hogy mi mindent szimbolizálhatnak az olyasfajta versek, mint ez, vagy az Új Vizeken járok („Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse"), vagy Rimbaud Részeg hajója stb., azt az olvasó maga is kiokoskodhatja, nem túl nehéz, nem kell hozzá filológiai pontosság és szőrszálhasogatás.

Még egy kis filológia: Az első strófa végig jambikus, a másodiknak 1., 2. és 4. sora trochaikus. Nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Emily Dickinson nem értett a prozódiához. Azt sem, hogy fütyült az ilyesmire, noha tényleg nem akart pallérozott, egyenruhába bújtatott, „profi” verseket írni. Ennek a ritmusváltásnak alighanem van valami funkciója, de nem szívesen bocsátkozom találgatásokba. A jambus általában líraibb, szubjektívabb szokott lenni, a trocheus inkább „objektívabb” attitüdnek felel meg. Hogy milyen volt a múlt, az szubjektív interpretáció kérdése; a jelen objektív, „matter-of-fact" módon azt követeli, hogy a „szem", azaz a kontempláció foglalja el a cselekvés helyét. Lehet, hogy ez a prozódiai következetlenség oka. Hogy a 3. sor kilóg a második versszaknak emez „objektív" trocheusságából, annak lehet oka egyszerűen az, hogy Emily Dickinsonnak nem kenyere a fórsriftos pedantéria, noha tud bánni a nyelvvel ő is, nagyon is bravúrosan és eredetien.