Dickinson, Emily: (Sok Út(nem)menti Házat ismerek) ((I know some lonely Houses off the Road) Magyar nyelven)

I know some lonely Houses off the Road
A Robber'd like the look of —
Wooden barred,
And Windows hanging low,
Inviting to —
A Portico,
Where two could creep —
One — hand the Tools —
The other peep —
To make sure All's Asleep —
Old fashioned eyes —
Not easy to surprise!

How orderly the Kitchen'd look, by night,
With just a Clock —
But they could gag the Tick —
And Mice won't bark —
And so the Walls — don't tell —
None — will —

A pair of Spectacles ajar just stir —
An Almanac's aware —
Was it the Mat — winked,
Or a Nervous Star?
The Moon — slides down the stair,
To see who's there!

There's plunder — where —
Tankard, or Spoon —
Earring — or Stone —
A Watch — Some Ancient Brooch
To match the Grandmama —
Staid sleeping — there —

Day — rattles — too
Stealth's — slow —
The Sun has got as far
As the third Sycamore —
Screams Chanticleer
"Who's there"?

And Echoes — Trains away,
Sneer — "Where"!
While the old Couple, just astir,
Fancy the Sunrise — left the door ajar!
   
   
(1861)

Sok Út(nem)menti Házat ismerek
Rablók kedvére valót —
Fakapuk,
Az Ablak Alacson
Hívogatón
Egy Folyosón —
Kettő bemász —
Egynél — Vasak —
Másik vigyáz —
Hogy Alszik-e a Ház —
Ósdi szemek —
Egy sem rebben! Remek!

De szép rendes a Konyha éjszaka!
Fal — Óra lóg —
Majd teszünk róla s nem ketyeg —
Agár? Á, csak Egér —
A Falnak Füle van de Szája nincs —
’Stenments —

Egy Pápaszem — minek? Az csak zavar —
Itt Almanach hever —
A Lábtörlő — figyel?
Vagy ideges Csillag ezer?
A Hold — lépcsőn seper,
S nézi: Ki ez az úr?!

Ott a szajré — Bazár! —
Kupa, Olló —
Fülbevalló —
Karóra — Ócska Bross —
Csak Nagymamára jó —
Ki horkol és szobát magára zár —

Hajnal— zörög —
Lopva — közelg —
Jár, jár a Nap-Szekér
Most a Platánig ér —
Kakas kiáltja már:
„Itt meg ki jár?”

A Visszhang — Vonatot
Gúnyol — „Batár!”
S az öregecske Pár
Azt hiszi hogy kaput Napkelte tár!

   
   
    
Én, ha betörnék valahova éjszaka, nem „forrasztanám a torkára a faliórának a ketyegést” (ez áll az eredetiben), hiszen épp a ketyegés megszűntétől ébredhetnek fel a háziak... De igazság szerint éppoly kevés tapasztalatom van a betörésben mint, feltehetőleg, Emily Dickinsonnak... Mindazonáltal, bár a nőket egyáltalán nem tartom intellektuálisan alacsonyabb rendűnek saját (hím-)nememnél, azt hiszem, hogy ő énnálam több szamárságot követne el betörés közben. Még éppen csak elképzeli, hogy betörnek valahova, és máris azt hiszi, hogy a betörőknek is az tűnik fel legelőször, hogy milyen szép — rend van abban a konyhában... hát szóval nő ő a javából, még azzal a szuperszofisztikált hímagyával is. Bár lehet, hogy nekem is feltűnne az a hűdenagy rend (engem inkább zavarna)... De én még az egércincogástól is begyulladnék (ered.: “Az egerek nem fognak ugatni”). Groteszk humora van Emily Dickinsonnak... Az is figyelemreméltó, hogy hol Isten, a Mennyország, a Lét határai és hasonló dolgok foglalkoztatják a fantáziáját, hol méhecskék, gombák, betörés közben ketyegő faliórák... Éppen ez a Költészet, és E. D. ebben a hímnemű költők többségét zsebrevágja...