Egy színarany guinea-m volt —
Elnyelte a homok —
És bár sokat nem ért már —
Egy font, az csak a sok —
Kisigényű szememben
Volt annak becse, nagy —
S hogy hasztalan kerestem —
Nyugodnom ma se hagy.
Egy szép Vörösbegyem volt —
Naphosszat énekelt —
Hogy a liget színes lett
Az is csak útra kelt.
Új dal harsant idővel —
Nem rosszabb zöngemény —
De elszállt Trubadúromért
Csak begubóztam én.
Csillagom volt az égen —
„Fiastyúk” s hat csibe —
Hogy oda nem figyeltem,
Egyiknek hűlt helye.
Hiába annyi csillag
Az éjszaka egén —
Engem az nem vigasztal
Mert egyik sem enyém.
A versemnek a kulcsa:
Van barátom de nincs —
Csillag ő és Vörösbegy,
S homok rejtette kincs.
Ha e nem víg dalocska
És nem is könnytelen —
Hűtlen szemébe ötlik
Túl messzi földeken —
Ha tettét bánja is majd
Ami marad, marad —
Nem lel vigasztalást ő
Soha a nap alatt.
Guinea angol kiejtése: gini.
A Fiastyúk hét csillagának egyike olykor nem látható szabd szemmel.
(A vers 1858 körül keletkezett.)