Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (A napnyugtát pohárban add,) ((Bring me the sunset in a cup,) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

(Bring me the sunset in a cup,) (Angol)

Bring me the sunset in a cup,
Reckon the morning's flagons up
And say how many Dew,
Tell me how far the morning leaps —
Tell me what time the weaver sleeps
Who spun the breadth of blue!

Write me how many notes there be
In the new Robin's ecstasy
Among astonished boughs —
How many trips the Tortoise makes —
How many cups the Bee partakes,
The Debauchee of Dews!

Also, who laid the Rainbow's piers,
Also, who leads the docile spheres
By withes of supple blue?
Whose fingers string the stalactite —
Who counts the wampum of the night
To see that none is due?

Who built this little Alban House
And shut the windows down so close
My spirit cannot see?
Who'll let me out some gala day
With implements to fly away,
Passing Pomposity?
   
   
(1859)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ Bring_me_the_sunset_in_a_cup,

(A napnyugtát pohárban add,) (Magyar)

A napnyugtát pohárban add,
Kancsóval mérj hajnalokat
S számold a Harmatot,
Mondd meddig ugrik pirkadás —
Mondd mikor alszik a takács
Ki eget sző amott!

Írd meg hány hangjegy írja át
A Vörösbegy új himnuszát
Mit bámul ág s bozót —
A Teknőc hányszor utazik —
A Méh hány csészényit iszik,
Ha vedel Harmatot!

Szivárványgátat ki emel,
Szférákat kinek terel
Lágy kék fűz-vesszeje?
Ki ujja csorgat cseppkövet —
S számol éj-kagylópénzeket
Vajon mind megvan-e?

Honnan van ez az Alban House
S miért van úgy bezárva az?
Nem lát ki szellemem!
Ki ad nekem szabadnapot
S eszközt hogy repülök legott
S Fennkölt Duma nem jön velem?
   
   
   
Alban House: Valamilyen előkelő ház neve lehetett E.D. környezetében, esetleg némely megalomániás római császárok ilyesfajta nevű villájára is gondolhatott E.D. Az „Alban” szó a latin albus = fehér szóval van kapcsolatban (vö. Alba Iulia = Gyulafehérvár), tehát Alban House = kb. Fehér Ház. Az is lehet, hogy az a ház, amelyben E.D. a családjával lakott, véletlenül éppen fehér volt, és őt nyomasztotta a benne uralkodó pompózus, nagyhangú, túl magabiztos vagy mereven előírásos szellem. De az is lehet, hogy a „Fehér Ház” az ő teste, abba van bezárva a szelleme, és nem lát ki belőle, mert hiszen ilyen az egész földi lét korlátozottsága: csak „tükör által homályosan látunk” benne. Ennek az értelmezésnek ellentmond az, hogy a pompózus, nagyképű duma annak a Fehér Háznak integráns része, és hát talán csak nem a saját pompózus nagyhangúsága elől szeretne menekülni Emily Dickinson, bár még az sem elképzelhetetlen. Mondjuk, hogy általában a földi lét pompózus nagyhangúsága nyomasztja, az, hogy a dolgok lényegét nem láthatjuk tisztán, mégis nagyképűen szavalunk róla.

Másfelől azonban a vers által feltett kérdések nagy része egyáltalán nem vonatkozik „a dolgok lényegére”, hanem inkább a gyerekkönyvek hasonló aranyosan butuska találós kérdéseire hasonlítanak, majdnem olyanok, mint „Hány hét az örökkévalóság?" vagy „Mi az: Éjjel-nappal mindig forog, mégse szédül el?" (válasz: a Föld)... Az első két kérdés még bizarrsága ellenére is komolynak látszik: olyan fenséges jelenséget, mint a napnyugta meg a napkelte, nem lehet lemérni, emberi világunk pohárnagyságú fogalmai közé szorítani. De már miért kellene megszámolni a harmatot? az nem visz közelebb a lét titkának megértéséhez, az eget (ered. az ég széltét-hosszát) szövő (?) takács pedig már a gyerekkönyvbe való, különösen az a kérdés, hogy mikor alszik ő, annak ellenére, hogy Istenről van szó (a válasz: Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője", 121. zsoltár), az utazgató teknőcről nem is beszélve. A szellemnek nem érdemes azért kiugornia a testéből, hogy válaszokat kapjon ilyen viccesen abszurd kérdésekre; hát talán éppen azt sugallja ezzel E.D. a maga groteszk módján, hogy még kérdezni sem tudunk, legfeljebb csak butaságokat... Ebben van valami, de azért filozófusok, vallásalapítók és más bölcsek tettek fel már emezeknél jobb és komolyabb kérdéseket is. Talán azt is mondja itt E.D., hogy: Fütyülök a bölcsességeitekre, én harminc éves koromban is merek gyerek lenni, mindent elfogulatlanul és gúzsbanemkötött fantáziával szemlélni — igaz, hogy sokkal okosabb én sem leszek ettől...

Kagylópénzek: voltak korok és helyek, ahol és amikor fonalra felfűzött kagyló volt a fizetőeszköz. Itt „az éj kagylópénzei” = nyilván a csillagok. „Ki számolja az éj kagylópénzeit” azaz a csillagokat? A válasz roppant egyszerű: Isten számolja őket, a 147. zsoltár szerint: „Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek”; a héber eredetiben ez úgy is érthető, hogy „Megszámolja a csillagokat”. Lehet, hogy mellékesen megint Istennel (de minimum a Bibliával) szemtelenkedi ki magát Emily Dickinson, úgy ábrázolja, mint valami Zsugori uramat, aki aggodalmasan számolja a pénzét, nem hiányzik-e valami... Szenzációs... feltéve, hogy jól értettem. De ha nem jól értettem, akkor is.

(V.ö.: „Az Isten is kinőtt cipőket talpal” — József Attila...)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap