Dickinson, Emily: Három nyúlfarknyi vers (Three extra-short poems Magyar nyelven)

These Strangers, in a foreign World,
Protection asked of me —
Befriend them, lest Yourself in Heaven
Be found a Refugee —

***

To Whom the Mornings stand for Nights,
What must the Midnights — be!

***

Themself are all I have —
Myself a freckled — be —
I thought you'd choose a Velvet Cheek
Or one of Ivory —
Would you — instead of Me?
   
   
(1866, mindhárom vers)

Idegen Világban Idegenek
Kérték oltalmamat —
Tégy jót velük, nehogy az Égben
Menekült légy Magad.
  
***
  
Kiknek a Reggel Éjszaka,
Az Éjfél — mi lehet?
  
***
  
Nincs másom mint ezek —
Arc? Én szeplős vagyok —
Tán jobban kell Bársonyos Arc
Vagy mely mint Hó ragyog —
Helyettem — akarod?

Az első vers egy bibliai helyre látszik utalni (Máté 25:34 és köv.): aki befogadta az idegeneket, az a mennyországba fog kerülni, aki pedig nem fogadta be, az örök gyötrelemre, vagyis a pokolra. A vers azonban azt mondja, tégy jót az idegenekkel, nehogy az Égbe kerülj mint Menekült. Tehát aki nem segíti a rászorulót, az is az égbe kerül, de csak mint menekült. Akkor viszont így kell fordítani: Nehogy mint menekült kerülj az égbe. Menekültnek lenni az Égben sem jó E.D. szerint... De könnyen meglehet, hogy valami még csavarosabb, még dickinsonosabb gondolat rejlik itt. Pl. miért mondja azt, hogy „azok az idegenek”. Milyen idegenek? És miért idegen világban? Nem elég jó a jócselekedet, ha a saját világomban teszek jót idegenekkel? Miért kell még a világnak is idegennek lennie?

Tehát mondjuk: Itt állok én, Emily Dickinson, egy idegen világban, mint Lót, aki „idegen”-nek találtatott a förtelem városában, Szodomában. Lót, Szodoma törvényeit áthágva, befogadta az idegeneket (kiderült róluk, hogy angyalok), és emiatt elmenekülhetett a pusztulásra ítélt városból, tehát „menekült” lett. De a vers azt mondja, hogy épp akkor lesz valaki égbemenekült, ha nem fogadja be az idegeneket. Nem érem fel ésszel költőnk gondolatát, pedig bizonyára nagyon érdekes gondolat. Nem biztos, hogy Lótra céloz a vers, de eléggé kézenfekvő dolog Lótra gondolni. Szodomában éppen azt „vitték mennybe”, aki gonosz volt, és büntetendő dolog volt a jócselekedet. Tény, hogy a mi nem-szodomai (nem egészen, nem következetesen szodomai...) világunknak is hajlama van rá, hogy gazembereket, tömeggyilkosokat vigyen a mennybe, lásd: Napoleon, Lenin, Sztálin, Mao-Ce-Tung, Arafat... és halálra ítéljen nem ilyeneket, pl. Szókratészt, Husz Jánost, Jeanne d’Arcot, Nagy Imrét...

A harmadik verset először úgy értettem, hogy „Nincs semmim, csak ők”, valamilyen hölgyek, mondjuk Emily barátnői: „Én magam szeplős [nő, esetleg: nőcske] vagyok — Azt gondoltam, hogy Bársonyos Arcot választ[h]a[t]nál [inkább] Vagy Elefántcsontfehéret — Igen? [ilyet] választanál — Helyettem?” Ez elég pikáns: felajánlja egy férfinak, hogy válasszon közöttük, mint ahogyan Párisznak kellett kiválasztania a legszebbet három istennő közül, de itt az egyik „istennő", Emily, nem szép... (Legalábbis saját maga szerint.)

De aztán sajnos megtudtam, hogy a verset virágok kíséretében küldte el tanárának vagy mesterének, a Bársonyos Arc meg a fehér arc tehát a virágok arca, tehát: „mivel én szeplős vagyok, ezeket a virágokat ajánlom fel; azt gondoltam, hogy talán [inkább] azok közül választanád valamelyiket énhelyettem’, bár nem egészen érthető, miért kell választania, miért nem fogadhatja el az illető mindkét virágot... A vers így kevésbé pikáns, de azért még így is eléggé, és meghatóan, de nem giccsesen — aranyos!