Dickinson, Emily: (A Szépség kimondva oda) ((To tell the Beauty would decrease) Magyar nyelven)

To tell the Beauty would decrease
To state the Spell demean —
There is a syllable-less Sea
Of which it is the sign —
My will endeavors for its word
And fails, but entertains
A Rapture as of Legacies —
Of introspective Mines —
   
   
(A vers születésének éve ismeretlen; későinek látszik.)
   
   
   
One study (https://shenandoahliterary.org/blog/2017/10/to-tell-the-beauty-would-decrease/) starts with the following words:

(...) If Emily Dickinson’s opening lines prove bewildering, the rest of her poem offers little clarity. She writes in metaphor- but, more significantly, in mystery. Though this piece is a mere eight lines, it is hard to digest quickly. Dickinson’s esoteric language demands a reader who will “endeavor for its word.” Perhaps it is hardly surprising that a woman who interacted with the world as if from behind a veil for most of her self-contained life would leave behind such an amorphous legacy. But, on the other hand, perhaps if she spoke plainly “the Beauty would decrease.”

    
A Szépség kimondva oda
Mondd Varázs már nem az
Van egy Tenger szótagtalan
Annak a jele lesz —
Űzzem bár szavát hasztalan 
Fenntartja még ez is
Örökségeknek Mámorát —
S belső Bányákba les —

  
   
      
Egy tanulmány így kezdődik:

„Már a kezdősorok is zavarba ejtik az olvasót, a vers többi része pedig éppenséggel homályos. Metaforikusan beszél, de még inkább rejtélyesen. A vers mindössze nyolc sor, mégis nehezen emészthető. Dickinson ezoterikus nyelvezete olyan olvasóhoz szól, aki »kész űzni az ő szavát« [vajon miért nem írta nagybetűvel épp a „szó" szót?, kérdezek bele ebbe én, a fordító], azaz vadászni rá, a fejét törni kalapáccsal, hogy megértse. Talán nem is olyan meglepő, hogy olyan nő, aki magába zárkózó, független élete nagy részében csak mintegy fátyolon keresztül érintkezett a világgal, ilyen amorf hagyatékot hagy hátra. Másfelől azonban, ha világosan beszél, »A Szépség lett volna oda [ered.: csökkent volna, fogyatkozott volna meg]«”, mármint az ő maga felfedezte Szépség, a Szépség úgy, ahogyan ő látta.
   
   
Például ha „szótagtalan (szótag nélküli) Tenger” helyett olyasmi állna, hogy „ködszerű, szavakban meg nem fogalmazható gondolatok, szavakkal meg nem ragadható, meg nem fogalmazható Valaminek a csakazértis meg-megfogalmazgatása”, vagy ha világos volna, hogy mi minek a jele itt, a Szépség és a Varázs-e a szótagtalan Tengeré vagy fordítva, az megnyugtatóbb volna, de nem szép és sokkal kevésbé érdekes... Mindazonáltal, emiatt nem törekedni a megértésre, az primitív szájtátiság.

A vers vége az eredetiben szó szerint: „de fenntart egy Elragadtatást, mintegy Örökségekét — introspektív Bányákét”. Entertain szerintem itt eredeti, etymológiai jelentésében áll: „fenntart”, nem pedig „szórakoztat” jelentésében, vagy inkább mind a két jelentésben. „Introspektív Bányák” persze sokkal eredetibb és mellbeverőbb, mint „belső Bányákba lesni”, de hát...

To tell the Beauty would decrease: a mondat szerkezete nem világos, bár a jelentése kitalálható. Talán ehelyett áll: „To tell (= if you would tell) the Beauty, the Beauty would decrease”, „The Beauty, once told (described), would decrease”.