Dickinson, Emily: (Jer, játsszunk Tegnaposdit —) ((Let Us play Yesterday —) Magyar nyelven)
|
(Let Us play Yesterday —) (Angol)Let Us play Yesterday — Easing my famine Somewhat different — must be — Still at the Egg-life — Manacles be dim — they say — 'Twas my last gratitude Can the Lark resume the Shell — Wouldn't Dungeons sorer frate God of the Manacle
|
(Jer, játsszunk Tegnaposdit —) (Magyar)Jer, játsszunk Tegnaposdit — Éhségem űzte Kissé másmilyen lehet — Még csak Tojásban — Mondják nem ragyog a lánc — Utolsó hálám volt Héjba Pacsirta visszamehet-e — Börtön rosszabb lehet-e 1. strófa: Játsszuk (= gondoljuk) vissza magunkat a gyerekkorba! [A játék szereplői:] Én — te — az Örökkévalóság [amelyben még hittünk (?) vagy: amely a gyermekkor sajátja (?)] — az El-nem-mondott [vagy: ki nem mondott, vagy: elmondhatatlan, de inkább: irdatlan, óriási] Mese — 2. strófa: érthető. 3. strófa: Alighanem némileg különböző [volt valami; micsoda?], vagy: legyen különböző ... Ravasz reggeli pirosságok stb.: ez talán azt sugallja, hogy a gyerekkor meséi, beleértve az Öröklétet, csalálmok voltak, vaknak kell lenni, hogy valaki ugrándozhasson az ilyesmitől örömében (?). 4. strófa: Vagy arra emlékeztet, hogy a vers címzettje annakidején összenyomott egy tojást („Ellipszist”), erre kiesett belőle a kifejlett madárfióka, vagy arra, hogy szimbolikusan ők maguk „bújtak ki sőt, a vers folytatásának fényében: szabadultak ki a tojásból” azaz a gyerekkorból, = ébredtek fel színes álmaikból, vagy mind a kettőre. 5. strófa: Amint a megszűnt rabság nem szépül meg az emlékezetben, úgy a szabadság ragyogó fénye sem halványulhat el az én szememben [akár megőrzöm elnyert szabadságomat, akár újra elveszítem (?)]. 6. strófa: Mielőtt felébredtem/kiszabadultam [a csalálomból], az utolsó jótétemény számomra az volt, hogy [ ?? nem tudom, mi, de valószínűleg az, amit az előző versszakban mondott], és [ugyanez?] volt az első csoda is, amit beengedtek volt [a börtönömbe?] a Fénnyel együtt. 7. strófa: A pacsirta [= állítólag a pirkadat, a felébredés szimbóluma] nem bújhat vissza a tojásba azaz hajdani börtönébe; a megízlelt szabadság után ez még rosszabb volna, mint annakidején volt. 8. strófa: frate = szerzetes, de teljesen lehetetlen, hogy ezt jelenti itt. Feltételezésem: elírásról van szó, „fate” = sors, végzet helyett; az még rímel is az első sorral (a „frate” nem rímel), mert ebben a strófában nem a 2. és a 4. sor rímel. Más E.D.-versekben is találhatni ilyen rímképletváltozást. A „fate” szó ige is lehet: „valakinek az a végzete, hogy...”. 9. strófa: Isten nem csak az elmét gúzsbakötő dogmatikus vallás Istene, hanem az alóla való felszabadulás Istene is. („Hé”: természetesen a rím kedvéért; az eredeti versben nincs ilyesmi, de azért nem is idegen tőle az ilyen blaszfémikus pökhendiség.)
|