Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (Ajkaknak ritka bort hozok,) (I bring an unaccustomed wine 132 Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

I bring an unaccustomed wine 132 (Angol)

I bring an unaccustomed wine
To lips long parching, next to mine,
And summon them to drink.

Crackling with fever, they essay;
I turn my brimming eyes away,
And come next hour to look.

The hands still hug the tardy glass;
The lips I would have cooled, alas!
Are so superfluous cold,

I would as soon attempt to warm
The bosoms where the frost has lain
Ages beneath the mould.

Some other thirsty there may be
To whom this would have pointed me
Had it remained to speak.

And so I always bear the cup
If, haply, mine may be the drop
Some pilgrim thirst to slake,—

If, haply, any say to me,
"Unto the little, unto me,"
When I at last awake.



FeltöltőFűri Mária
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ I_bring_an_unaccustomed_wine

(Ajkaknak ritka bort hozok,) (Magyar)

    
Ajkaknak ritka bort hozok,
Melyek szám mellett szomjazók,
S azt mondom: Igyatok!

Láztól kiaszva, esztelen
Vágynak; ne lásd, könnyes szemem;
Majd később láthatok.

Elkésett kupát tart kezem;
Nem sikerült enyhítenem
Az ajkat, oly hideg.

Igyekszem felolvasztani
Minden fagyos kebelt ami
Soká penészedett.

Itt más szomjazó is lehet
És arra figyelmeztetett
Volna ez, ha marad.

Tartom is mindig a kupám,
Mert más zarándok is talán
Jöhet, ki szomjazik, —

Nehogy azt mondják majd nekem:
„Sem a kisebbel, sem velem,”
Ha majd felébredek.
   
   
   
„Sem a kisebbel, sem velem,”: az Újszövetség eme helyére való utalás (Máté 25:45): „Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.” (= Ha nem segítettétek meg szorultságában akár a legjelentéktelenebb teremtményt is, bizony hogy engem nem segítettetek meg.) (A következő írásvers: „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”)

   

További megjegyzések; akiknek füleik vagynak, hallják:

   
üveg - ajak az nem magyar rím és nem Dickinson-féle slant rím.

jeges - felett: ez nem rím, semmilyen értelemben. Csak süket fülekben rím.

szomjasok - ez : semmilyen értelemben nem rím, még csak nem is spanyol asszonánc.

Humusz, korok felett.- nagyon jól hangzik, de sajnos semmi értelme, és az baj.

„utazóknak": pilgrim, az nem utazó, hanem zarándok. Óriási különbség. A zarándok nem érdekes látnivalókra kíváncsi túrista, hanem lelki enyhülést kereső, mélyen vallásos ember, az „utazó" szöges ellentéte. (Magellán, Amerigo Vespucci stb. is utazó volt, de nem vallásos zarándok.)

„S ekkor felébredek." Ennek sincs semmi értelme. Az eredetiben: „Amikor majd felébredek", azaz: majd odaát, a mennyországban, ahol majd mindenkitől számon fogják kérni, hogy hogyan viselkedett idelenn, földi életében. Emily Dickinson versei gyakran nehezen érthetők, egyes részleteik egyáltalán nem érthetők, de sohasem értelmetlen halandzsák. Ez a vers pedig kivételesen még csak nem is nehezen érthető: normális, nem-primitív, nem-korlátolt és nem-tökéletesen-műveletlen aggyal tökéletesen érthető. Csak primitív aggyal nem érthető.


(A vers 1859 körül keletkezett.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap