Halál Őfelsége ha ily
Gyatrán fog nézni ki,
Bármelyik rizsporos lakája
Jön s oldalba böki!
Ha az a jó Demokrata
Ölt Örökös Ruhát,
„Méltóságról” akkor szavalj —
„Rangról” és így tovább!
Várnak ez Udvaronc körül
Talpnyaló Angyalok!
Királyi a Kísérete!
Tök bíbor állapot!
Úr is emelhet Kalapot
Ily Agyag Báb előtt
Hisz még az „Urak Ura” is
Vendégül látja őt!
Szokás szerint nem világos, hogyan kell olvasni a verset, pedig csak afféle szatírikus rögtönzésnek látszik. Nem tudható, vajon a „demokrata” itt 1. konkrétan a Demokrata Párt valamely korabeli helybeli tagja, esetleg ismert politikus-e, akinek a kilétét az akkori olvasónak (a költő környezete tagjainak) könnyű volt kitalálnia, vagy 2. egyszerűen valaki, akit éppen akkor temettek, vagy 3. bárki a halálban, amikor temetik. A 2. és 3. esetben a demokrata szó csak afféle metafora, azt jelenti, hogy az a ravatalon fekvő illető és/vagy bármelyik ember, amikor elföldelik, egyszerű agyagbáb, hiszen agyagból, a föld porából lett teremtve, mivel a szó a görög démosz = nép szóból ered: nem valami előkelőség, csak afféle népfi. A legvalószínűbb az, hogy a szerző fejében a 3. értelemben fogant a vers, de még ha konkrétan céloz is valami felvágós, előkelősködő, akkoriban kipurcant úrra, a kívülálló akkor is általános értelemben olvassa: Az ember, ha kiterítik, mindig csóró, hiába járt előkelő ruhákban, mégis kalapot emelnek előtte még az urak is, hiszen még a legnagyobb Úrhoz, az Istenhez is bejárása van most neki. A vers legeredetibb eleme az első versszak, valamint a „talpnyaló angyalok”. A halottat alighanem azért nevezi udvaroncnak, mert immár Halál Őfelsége udvarának tagja az.