Penge volt minden szép szava
Fényragyogásba font —
És mind lemart egy Ideget
Vagy megsínylette Csont —
Sosem gondolta — fáj —
Hogy — nem Acél visz el —
Hogy Húsbahatoló grimaszt
Nemünk rosszul visel —
Ember fájj — a jaj nem való —
Ha szemen Hályog ül
Szép régi Halandó-Szokás
Meghalni — itt Belül.
A vers megértéséhez teljesen felesleges, de nagyon megható életrajzi részlet: Emily Dickinson, mint számos személyes sőt magánjellegű verséből is kitűnik, túlzó, rajongó csodálattal, talán szerelemmel vegyes csodálattal övezett néhány embert, köztük Sue nevű sógornőjét. Egy életrajzírója szerint erre a sógornőre vonatkozik ez a vers (az angolban a névmásból kiderül, hogy nő volt az illető). Nos tizenöt évig nem ment át a tőle kőhajításnyira lakó Sue-hoz...