Dickinson, Emily: (Két úszó küzdött árbocon) (Two swimmers wrestled on the spar 201 Magyar nyelven)
Two swimmers wrestled on the spar 201 (Angol)Two swimmers wrestled on the spar
|
(Két úszó küzdött árbocon) (Magyar) Arcot láttak szétszórt hajók Hogy a két hajótörött egymással küzd-e a fennmaradásért vagy egyszerűen csak a vízzel, az a „wrestle” igéből nem derül ki, másból sem. Ennek a kétértelműségnek lehet jelentősége, de nem biztos, hogy van. Az egyik észreveszi, hogy közel van a part, tehát a megmenekülés. Hogy a másik számára miért nem áll nyitva ugyanez a lehetőség, a vers azt sem mondja meg, lehet találgatni. A legkézenfekvőbb elképzelés az, hogy az egyik tud úszni, a másik nem; vagy a másik is tud ugyan, de őneki már nincs hozzá ereje. „Strayed ships”, ford.: szétszórt hajók. Azt is jelentheti, hogy kóbor hajók. Azt gondolom, hogy a hajók nem szoktak csak amúgy összevissza kóborolni a tengeren; egy hajóval megeshet ez, de mindjárt többel? Az a „strayed” nem csak úgy érthető, hogy mondjuk vihar szórta szét azokat a hajókat, hanem úgy is, hogy csak úgy itt-ott pettyezik a tengert, mint impresszionista festményeken vagy valami Oscar Wilde-versben. De itt ezt a szituáció és a vers stílusa kizárja. Szerintem az sem valószínű, hogy efféle szétszórt hajókról egyáltalán lehetséges észrevenni, meglátni egy fuldoklót; ha pedig olyan közel van, hogy meg lehet látni, akkor már meg is lehet menteni. Esetleg elképzelhető, hogy meglátják ugyan, de már késő, éppen meghal az arc és a kezek gazdája; de a szituáció akkor sem realisztikus, hanem szimbolikus. Joggal várhatnánk el, hogy akkor legalább célozzon rá valahogyan Emily, hogy mit szimbolizál a verse, de ő fütyül az olvasóra. Ő a verseit saját magának írta, olykor barátainak és ismerőseinek. Tudható, hogy a verset elküldte valakinek, akiről tudható, hogy nős ember volt, és akibe Emily feltehetőleg szerelmes volt. Ám ha mind ennek semmi nyoma a versben, akkor mindez legfeljebb életrajzi és irodalomtörténeti érdekesség, de a vershez semmi köze. Egyszóval a vers nyilvánvalóan szimbolikusan céloz valamire, sugall valamit, de nem tudni, mi az. A vízbefúló feltehetőleg a költő maga; a vízbefúlás nyilván pszichológiailag értendő. De ha mindezt nem képzeljük oda, a vers akkor is értékes mint az elképzelt hajótörés nemrealisztikus „lefestése”. Olyan ez, mint az, hogy Schönberg, a zeneszerző, aki festegetett is, lefestette magát — hátulról... mintha azt mondaná: Ide süssetek, ez vagyok én! De semmi közötök hozzá!...
|