„Nyár” nem lehet már!
Véget ért!
„Tavasz”? — még — messze van!
Még túl — a Fehér városon —
Még Rigó- s daltalan!
Még „Múlhat”atlan!
Túl Piros —
A Holt Fehér— telel –
Kérdésemen Alkony nevet
Topázgyűrűivel!
A vers, ritmusa és rímelése szempontjából, kevésbé „versszerű” Emily Dickinson verseinek átlagánál: a sorok ugyan szabályosan jambikusak – két sor trochaikus –, de szeszélyesen, ad hoc változó hosszúságúak. Rím csak kettő van, tehát a rímelés is esetleges: Spring – sing, és a Dying is rímel ezzel, annak ellenére, hogy az ereszkedő, úgynevezett nőrím: az angolban ez is rímnek számít, a magyarban nem, ezért a „daltalan (hímrím) – múlhatatlan (nőrím)” nem számít rímnek, noha az eredetit utánozza. A másik rím: white — chrysolite. — A vers rögtönzésszerű találós kérdés, de inkább csak ál-találós kérdés, mert elég könnyen megfejthető; mindenesetre nem értelmetlen halandzsa, amint azt fáradhatatlanul bár eredménytelenül hangsúlyozom folyton Emily Dickinson verseivel kapcsolatban. A „Fehér város” = a tél. (A tavasz természetesen nem a fehér városban van, hanem a fehér városon túl; az eredetiben: „a hosszú fehér városon túl, amelyen még végig kell menni” hogy a tavaszhoz érjünk). Tehát ha nincs se nyár, se tavasz, se tél, akkor egyszerűen ősz van, kizárásos alapon, de ez a logikus következtetés nem elég bár filozófikus kedvű, mégis inkább költői kedvű költőnknek: az ő kérdésére a naplemente felel drágakőszerű színeivel... Úgy látszik, az őszi naplemente nem olyan színű, mint a többi évszakbeli naplemente; ezt én nem vettem észre, de hát ő azt jobban tudja...
Topáz: az eredetiben krizalit áll. Hogy a krizalit milyen drágakövet jelent, az nem egyértelmű, jelenthet topázt is.
A vers 1861 körül keletkezett.
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
