Dickinson, Emily: (A Fény elvan magában is —) ((Light is sufficient to itself —) Magyar nyelven)

Light is sufficient to itself —
If Others want to see
It can be had on Window Panes
Some Hours in the Day.

But not for Compensation —
It holds as large a Glow
To Squirrel in the Himmaleh
Precisely, as to you.
   
   
   
(1864)

A Fény elvan magában is —
Ha Más látni kíván
Látja olykor ha fent a Nap
Az Ablak-Üvegen.

De ez nem csak Vigaszdíj —
Látja hogy Tündöklése nagy
A Himalája Mókusa
Mint te, épp ugyanúgy.
   
   
   
Az, hogy „A Fény elvan magában is” aligha jelenti itt azt, hogy a fény a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság, amivel a fejünket tömték negyven évig azok, akik azt akarták, hogy a világ az ő tudatuktól függő objektív rémálom legyen. Egy ilyen költő a fényre nyilván nem vagy legalábbis nem csak mint fizikai folyamatra gondol. A képnek fizikailag is többékevésbé „valósághűnek” kellene lennie, itt viszont nem igaz az, hogy a fényt csak az ablaküvegről visszatükröződve lehet látni, azt is csak olykor, hébe-hóba, és csak nappal. De hát Platón hasonlata sem valósághű, az, hogy a világnak csak valamiféle falra vetülő árnyképét láthatjuk, mintegy barlangban ülve, a bejáratnak háttal. Éppen emiatt a valósághűtlenség miatt kell hogy azt jelentse ez a fikció, ez a kép, hogy a spirituális fényt csak ritkán láthatjuk, illetve akkor is csak a visszfényét, „tükör által, homályosan”, amint az Újszövetségben áll (és szemtől-szembe csak akkor fogjuk látni, amikor majd „eljő a teljesség”).

A második strófa ennek mintegy ellentmond, pontosabban a „de"-t úgy kell érteni, hogy „igen, de": ez a fényvisszatükröződés nem csak afféle jobb híján megkapott helyettesítés, kártéríés, kompenzáció (ez a szó áll az eredetiben), még az öntudatlan (?) pici mókusnak is része van benne. A Himalája a mókus piciségét hivatott fokozni, de csak azért, hogy még jobban lássuk: nincs abban a piciségben semmi hátrány, semmi hiány, ugyanakkora részt kap az is a világot betöltő ragyogásból, mint akárki más.

Miért „mint te”? Inkább azt lehetne várni, hogy „mint mi”, vagy „mint én”, vagy „mint akárki más” stb. Ezért azt gondolom, hogy ez mintegy válasz, olyasvalakinek adott válasz, aki a Fény látásában csak valami csekélyebb értékű dolgot lát, tehát aki az első strófa értelmében beszél, a vers pedig mintegy elhatárolja magát ettől az egyes szám második személyű valakitől. — Azért írom olyan gyakran, hogy „mintegy”, mert „semmi sincs egészen úgy”, amint azt olvashatjuk Füst Milán egyik könyvében; és hogy amit mondok, az ne tűnjék túl magabiztos, megrendíthetetlen, dogmatikus kijelentésnek. (Vagyi hogy az én beszédem ne legyen csupa igen, igen, nem, nem, amint azt a Biblia javasolja...)

A Himalájával kicsinyített mókusról eszembe jut egy aranyos, hasonlóképpen mókus-kontra-hegy versike: Emerson: Fable — Tanmese, l. ott.