Dickinson, Emily: (Szorgos Angyalkáit játszani hagyja) (God permits industrious Angels — 231 Magyar nyelven)

God permits industrious Angels —
Afternoons — to play —
I met one — forgot my Schoolmates —
All — for Him — straightway —
God calls home — the Angels — promptly —
At the Setting Sun —
I missed mine — how dreary — Marbles —
After playing Crown!

Szorgos Angyalkáit játszani hagyja
Isten — délután —
Láttam egyet — pá, ti Osztálytársak —
Usgyi — hé, Komám! —
Isten — usgyi — hívta őket —
Mikor este lett —
Nem kaptam el az enyémet — rémes —
Golyózni Koronásdi helyett!
   
   
   
Ha jól emlékszem (lusta vagyok utánakeresgélni, de azt hiszem, jól emlékszem), Blake valahol gúnyolódik Swedenborgon, mert az azt állítja, hogy ő naponta társalog angyalokkal: „Ma velem vacsorázott Ézsajás próféta..."  Pedig Blake sem volt egyáltalán vaskalapos materialista, sőt ellenkezőleg, és nyilván ő is észrevette a Bibliában, hogy egyáltalán nem lehetetlen angyalokat látni, és még csak nem is olyan rendkívüli dolog: Ábrahám éppenséggel borjúhússal és süteménnyel vendégelte meg angyallátogatóit, és azok meg is ették eme finomságokat. Sőt nem csak Ábrahám, ez az Istenfélő szent ember, volt angyallátó, hanem Bálám is, a gonosz próféta, amikor éppen Isten népét, a zsidókat  ment megátkozni szamárháton. Sőt, a szamara (!) még őnála is hamarabb látta meg azt az angyalt. Egy zsidó bölcs így fakadt ki Hágárnak, Sára (= Ábrahámné) szolgálólányának története miatt: „Ez a cselédlány már másodszor lát angyalt! Én meg csak itt biflázom, biflázom a Tórát (= az Istentől elrendelt bifláznivalókat), és még sohase láttam egyetlen megveszekedett árva angyalt sem!” Ezt úgy is lehet érteni, hogy: Láthat angyalt cselédlány, gonosz próféta, szamár, azok azért akkor is csak cselédlányok, gonoszok meg szamarak maradnak, de a feddhetetlen életű bölcs az feddhetetlen életű bölcs akkor is, ha egész, szentségben eltöltött életében nem lát soha angyalt... A református nevelésben részesült Emily Dickinson jól ismerte a Bibliát. Az angyalnemlátó rabbiról szóló talmudi történetkét aligha ismerte, de úgy beszél, mintha ismerné; tudja, hogy ő valahol félúton állt gyerekkorában az angyallátott cselédlány és az angyalnemlátott bölcs között: látott angyalt, sőt az „ő" saját különbejáratú angyalát látta, de nem sikerült együtt vacsoráznia (pontosabban Koronásdit játszania) vele, mint Ábrahámnak időszámítás előtt ezervalahányszáz évvel és mint állítólag a tudós Swedenborgnak az időszámítás utáni szuperracionális és szuperszkeptikus XVIII. században.

Isten az angyalait délután hagyja játszani, ezek tehát nebuló-angyalkák, délelőtt rágják a tollszárat az égi iskolapadban, vagy zsoltárokat magolnak. — Az eredetiben nem az áll, hogy „golyózni koronásdi helyett”, hanem „koronásdi után”. Ez nem logikus: ha nem sikerült Emilynek elkapnia az angyalkáját, akkor hogyan játszott vele koronásdit? Nos, lehet, hogy az „After playing Crown”-ban az „after”-t (az „után”-t) nem úgy kell érteni, hogy „koronásdi után”, hanem:  ,Szaladtam az angyal után, hogy koronásdit játsszam vele, csak nem sikerült elkapnom a frakkját”. Emily Dickinsontól bőven kitelik ilyen kihagyásos, érthetetlenné összekalapált, Sibylla-jóslat stílusú mondatszerkezet... Éppen ilyen hajmeresztően abszurd, nyelvtannak-mondattannak fittyet hányó módon bogoznak ki lépten-nyomon bibliai helyekből homiletikai értelmezéseket a midrások. Emily aligha ismerte a midrásokat, és nem tudok róla, hogy ismert-e középkori és más ezoterikus, titokzatoskodó, agyafúrt módon „kódolt” költeményeket. Szerintem kitalálhatta saját magától is, hogy a rejtvényszerűség jobb a szájbarágásnál.

Esetleg így is értelmezhetjük a vers végét: Játszani tényleg játszott az angyalokkal Emily, mégpedig valami speciális fogócskaszerűséget, amely vagy valóban létezett, vagy ő maga találta ki, és amelyben megkoronázzák a Te-Vagy-A-Fogót, ha sikerült elkapnia valakit, de még mielőtt utólérhette volna az angyalát, véget ért a mennyei délután, és Isten tanító bácsi visszaparancsolta az angyalokat. (Létezett egy „Korona-és-horgony” nevű kockajáték, de ahhoz nemigen lehetett köze Emily koronásdijának.)

A vers 1861 körül keletkezett.