Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Thomas, Dylan: Dajkáld a fényt (Foster the Light Magyar nyelven)

Thomas, Dylan portréja

Foster the Light (Angol)

Foster the light nor veil the manshaped moon,

Nor weather winds that blow not down the bone,

But strip the twelve-winded marrow from his circle;

Master the night nor serve the snowman's brain

That shapes each bushy item of the air

Into a polestar pointed on an icicle.

 

Murmur of spring nor crush the cockerel's eggs,

Nor hammer back a season in the figs,

But graft these four-fruited ridings on your country;

Farmer in time of frost the burning leagues,

By red-eyed orchards sow the seeds of snow,

In your young years the vegetable century.

 

And father all nor fail the fly-lord's acre,

Nor sprout on owl-seed like a goblin-sucker,

But rail with your wizard's ribs the heart-shaped planet;

Of mortal voices to the ninnies' choir,

High lord esquire, speak up the singing cloud,

And pluck a mandrake music from the marrowroot.

 

Roll unmanly over this turning tuft,

O ring of seas, nor sorrow as I shift

From all my mortal lovers with a starboard smile;

Nor when my love lies in the cross-boned drift

Naked among the bow-and-arrow birds

Shall you turn cockwise on a tufted axle.

 

Who gave these seas their colour in a shape,

Shaped my clayfellow, and the heaven's ark

In time at flood filled with his coloured doubles;

O who is glory in the shapeless maps,

Now make the world of me as I have made

A merry manshape of your walking circle.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesee.com

Dajkáld a fényt (Magyar)

Dajkáld a fényt, s a Hold arcát se fedd el,

Ha szélbe állsz, hát csontjaidba metsszen,

S hámozd elő a körbe-fújt velőt;

Élj az éjjel, hófénytől óvd agyad,

Egyetlen jégcsap tűjén ne fagyassz

Sarkcsillaggá ág-bogas levegőt.

 

Zúgj tavasz-ártól, s kakastojást kikölts,

Fügébe évszak szárát vissza sem püföld,

De plántálj négyszer-termő mesgyét birtokodra;

Lángföldjeid műveld fagy idejében,

Rőt-szemü gyümölcsösbe hómagot vess,

S növény-évszázadot ifjúkorodba.

 

Nemző légy mindenen, csont-szérün is; csak

Bagolymagból ne hajts ki ördögfattyat,

Varázsbordád övezze szív-planétánk;

Halandók hangján s kergék kórusán át

Igéd, hatalmas úr, zengő felhőkre mérd föl,

S tépj mandragóra-dalt velőgyökérből.

 

Embertelen görögj forgó bozonton,

Tenger-kerék, s meg ne szánj, hogy kisiklom

Csillaghajós mosollyal a halandó

Szerelmekből: se őket, csonthalomban,

Pőrén, szél-ajzott pléhmadárseregben;

S te borzas tengelyen ne szélkakaskodj.

 

Ki színben formát adtál tengereknek,

Gyúrtad agyag-másom, s a vízözönben

Égi bárkád megnyílt sok tarka párnak,

Ó, térkép álló dicsősége, formálj

Engem világgá, ahogy köreid már

Az én derűs ember-képemre járnak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap