Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Thomas, Dylan: A fövenyen fekve... (We Lying By Seasand Magyar nyelven)

Thomas, Dylan portréja
Fodor András portréja

Vissza a fordító lapjára

We Lying By Seasand (Angol)

We lying by seasand, watching yellow
And the grave sea, mock who deride
Who follow the red rivers, hollow
Alcove of words out of cicada shade,
For in this yellow grave of sand and sea
A calling for colour calls with the wind
That's grave and gay as grave and sea
Sleeping on either hand.
The lunar silences, the silent tide
Lapping the still canals, the dry tide-master
Ribbed between desert and water storm,
Should cure our ills of the water
With a one-coloured calm;
The heavenly music over the sand
Sounds with the grains as they hurry
Hiding the golden mountains and mansions
Of the grave, gay, seaside land.
Bound by a sovereign strip, we lie,
Watch yellow, wish for wind to blow away
The strata of the shore and drown red rock;
But wishes breed not, neither
Can we fend off rock arrival,
Lie watching yellow until the golden weather
Breaks, O my heart's blood, like a heart and hill.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A fövenyen fekve... (Magyar)

A fövenyen fekve lessük a zord
sárga tengert, csakúgy, mint akik
csufolják a piros folyón sodort
élőket; altat csontzene, cirip.
Neszez a szél, sóvárgás színe száll
a sárga föveny-síron -tengeren,
oly zord, oly víg, mint a sír s az ár,
mely kétfelől pihen.
Holdas csend hallgatag dagálya sík
csatornán szerte-szét bordázva duzzad
örvény s morotva közt; ár Mestere,
szántsa végre vízi bajainkat
nyugalmad egy-szine.
A menny muzsikája együtt lebeg,
zsong a sietve pergő homokkal;
beföd aranyhegyeket, palotákat
vig-bús part földje felett.
Fekszünk csillámló gúzzsal kötve át,
sárgán vágyunk: a szél, a mult fövenyét
hordja a rőt sziklára, fojtsa meg.
De holt a vágy, a szikla-
omlást se lökheti vissza;
s mi lessük sárgán, míg az aranyidő
fordul, törik a szív, a hegy ledől.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. A.

minimap