Eliot, T. S.: Az üresek (The Hollow Men Magyar nyelven)
The Hollow Men (Angol)Mistah Kurtz -- he dead.
A penny for the Old Guy
I We are the hollow men We are the stuffed men Leaning together Headpiece filled with straw. Alas! Our dried voices, when We whisper together Are quiet and meaningless As wind in dry grass Or rats' feet over broken glass In our dry cellar
Shape without form, shade without colour, Paralysed force, gesture without motion;
Those who have crossed With direct eyes, to death's other Kingdom Remember us -- if at all -- not as lost Violent souls, but only As the hollow men The stuffed men.
II Eyes I dare not meet in dreams In death's dream kingdom These do not appear: There, the eyes are Sunlight on a broken column There, is a tree swinging And voices are In the wind's singing More distant and more solemn Than a fading star.
Let me be no nearer In death's dream kingdom Let me also wear Such deliberate disguises Rat's coat, crowskin, crossed staves In a field Behaving as the wind behaves No nearer --
Not that final meeting In the twilight kingdom
III This is the dead land This is cactus land Here the stone images Are raised, here they receive The supplication of a dead man's hand Under the twinkle of a fading star.
Is it like this In death's other kingdom Waking alone At the hour when we are Trembling with tenderness Lips that would kiss Form prayers to broken stone.
IV The eyes are not here There are no eyes here In this valley of dying stars In this hollow valley This broken jaw of our lost kingdoms
In this last of meeting places We grope together And avoid speech Gathered on this beach of the tumid river
Sightless, unless The eyes reappear As the perpetual star Multifoliate rose Of death's twilight kingdom The hope only Of empty men.
V Here we go round the prickly pear Prickly pear prickly pear Here we go round the prickly pear At five o'clock in the morning.
Between the idea And the reality Between the motion And the act Falls the Shadow
For Thine is the Kingdom
Between the conception And the creation Between the emotion And the response Falls the Shadow
Life is very long
Between the desire And the spasm Between the potency And the existence Between the essence And the descent Falls the Shadow
For Thine is the Kingdom
For Thine is Life is For Thine is the
This is the way the world ends This is the way the world ends This is the way the world ends Not with a bang but a whimper.
|
Az üresek (Magyar)Kurtz uraság — meghalni.
Egy garast a szegény nyomorultnak
I Mi vagyunk az üresek A kitömött emberek Jaj! összehajlunk Összehajlik szalmabélű kobakunk. Száraz hangunk Mikor összesugdosunk Halk és nincs értelme semmi sem Mint a szél száraz gyepen Vagy patkányláb tört üvegen Száraz pincékben odalenn
Formátlan alak, árnyék színtelen, Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.
Azoknak, akik átkeltek nyitott Szemmel a halál másik országába Ha emlékeznek még ránk — nem is kárhozott Vad lelkek vagyunk mi, csupáncsak Az üresek A kitömött emberek.
II Szemek, melyekkel álmodni sem merek A halál álomországában Nincsenek: Ott a szemek Tört oszlopon napsugarak Ott a fák, ha hajladoznak S a hangok Ha a szélben dalolnak Ünnepibbek és távolibbak Mint egy halványuló csillag.
Ne legyek közelebb A halál álomországában Inkább én is viselek Olyan eltökélt álruhát Patkánybundát, varjúbőrt, keresztléceket Egy mezőn Ahogy a szél tesz úgy teszek Ne közelebb —
Ne azt a végső találkozást A homályországban.
III Ez a halott világ Ez a kaktuszvilág Itt állnak a kőszobrok Itt fogadják Egy halott kezéből az imát Mikor egy csillag sápadva kezd hunyorogni.
Hát így van ez erre A halál másik országában Magunkban virrasztva itt Azon az órán amikor mi Gyöngédségtől remegünk Ajkak csókért epedve Imáikat kövekké tördelik.
IV Nincsenek itt azok a szemek Szemek itt nincsenek E völgyben hol csillagok haldokolnak Ebben az üres völgyben Elveszett országaink törött állkapcsa ez
Ez a végső találkozóhely Egymás felé tapogatózunk És kerüljük a szót Összegyűlve a megdagadt folyó e partján
Látástalan, amíg A szemek újra felragyognak Mint örök csillag Százlevelű rózsa A halál homályországában Nincs más reménye Az üreseknek.
V Körbe körbe fügekaktusz Fügekaktusz fügekaktusz Körbejárjuk a fügekaktuszt Minden reggel ötkor.
Odahull az eszme És a valóság Odahull a mozgás És a tett Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország
Odahull a fogantatás És a teremtés Odahull az indulat És a válasz Közé az Árnyék
Hosszú az élet
Odahull a vágy És a görcs Odahull az erő És a létezés Odahull a lényeg És a leszállás Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország
Mert Tied Az élet Mert Tied a
A világ így ér véget A világ így ér véget A világ így ér véget Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.
|