Donne, John: Második Szent Szonett (Holy Sonnets II. Magyar nyelven)

As due by many titles I resign

Myself to thee, O God.   First I was made

By Thee ; and for Thee, and when I was decay'd

Thy blood bought that, the which before was Thine.

I am Thy son, made with Thyself to shine,

Thy servant, whose pains Thou hast still repaid,

Thy sheep, Thine image, and—till I betray'd

Myself—a temple of Thy Spirit divine.

Why doth the devil then usurp on me ?

Why doth he steal, nay ravish, that's Thy right ?

Except Thou rise and for Thine own work fight,

O !  I shall soon despair, when I shall see

That Thou lovest mankind well, yet wilt not choose me,

And Satan hates me, yet is loth to lose me.

Minden címemről lemondok, ó Uram

A te javadra, ki teremtettél engem

A világra általad és érted születtem

Véráldozatod tisztította utam.

A fiad vagyok, dicsőségre szántál

Kínjaitól megszabadított szolgád

Bárányod, képmásod, akit - romlott voltát

Feledve - a lélek szent kenyere táplál.

Az ördög akkor mégis mért bitorol engem?

Mért gyalázza meg, lopja el, mi tiéd?

Támadj fel, vívj meg elveszett fiadért

Nehogy azt lássa kétségbeesett lelkem

Hogy szeretsz ugyan, de nem hajolsz le értem

És gyűlöl bár a Sátán, nem hagy magamra mégsem.