Heaney, Seamus: Magán Helikon (Personal Helicon Magyar nyelven)

(For Michael Longley)

As a child, they could not keep me from wells

And old pumps with buckets and windlasses.

I loved the dark drop, the trapped sky, the smells

Of waterweed, fungus and dank moss.

One, in a brickyard, with a rotted board top.

I savoured the rich crash when a bucket

Plummeted down at the end of a rope.

So deep you saw no reflection in it.

A shallow one under a dry stone ditch

Fructified like any aquarium.

When you dragged out long roots from the soft mulch

A white face hovered over the bottom.

Others had echoes, gave back your own call

With a clean new music in it. And one

Was scaresome for there, out of ferns and tall

Foxgloves, a rat slapped across my reflection.

Now, to pry into roots, to finger slime,

To stare big-eyed Narcissus, into some spring

Is beneath all adult dignity. I rhyme

To see myself, to set the darkness echoing.

Michael Longleynak

Nekem látnom kellett gyerekkoromban

Minden ókutat, kerekes kutat.

Jó volt sötétjük, a fogoly ég s orromban

A dohos hínár-gomba-moha szag.

Kőudvarban állt egy, korhadt a lapja.

Végigízleltem, ahogy a vödör

Zuhant és a víz megreccsent alatta.

Mély volt, nem is látszott a víztükör.

Sekély a másik, fölötte száraz ér,

Es nyüzsgött, akár egy akvárium.

A sűrűből míg kijött egy nagy gyökér,

Fehér arc lebbent a nyálkás habon.

Volt, amelyik a hangot verte vissza

Kizengetve. És egy rémséges, ahol

Zsurlók és höhöm tátikák között a

Tükörképembe egy patkány hatolt.

Ma már gyökeret húzgálni, fogni nyálkát,

Nárcisz-szemmel vizeknek lesni kincsét

Felnőtthöz mégse méltó. Rímelek hát,

Magam látni: zengje ki a sötétség.