Heaney, Seamus: Első Glanmore-i Szonett (Glanmore Sonnets I Magyar nyelven)
|
Glanmore Sonnets I (Angol)Vowels ploughed into other: opened ground. The mildest February for twenty years Is mist bands over furrows, a deep no sound Vulnerable to distant gargling tractors. Our road is steaming, the turned-up acres breathe. Now the good life could be to cross a field And art a paradigm of earth new from the lathe Of ploughs. My lea is deeply tilled. Old ploughsocks gorge the subsoil of each sense And I am quickened with a redolence Of farmland as a dark unblown rose. Wait then…Breasting the mist, in sowers’ aprons, My ghosts come striding into their spring stations. The dream grain whirls like freakish Easter snows.
|
Első Glanmore-i Szonett (Magyar)Egymást ekézik a hangok, megnyílik a föld A február nem volt ilyen enyhe már régen Mély a csend, barázdákon remeg a zöld Köd távoli traktorok fenyegetésében. Utunk párájában a feltört talaj sóhajt Szép is lenne még taposni a mezőt De nehéz gépezetek kacagják az óhajt Hideg komolysággal szántva új legelőt. Az érzékek mélységét felfaló vas rettent Viszont édes illatával majdani rózsa serkent Melynek magjait most kötényből szórják szét. Még várni kell, majd élvezzük friss ízét A tavasznak, amit majd kísértetek hoznak Akik a húsvéti hóban álomként gomolyognak.
|