Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Milne, A. A.: A vén tengerész (The Old Sailor Magyar nyelven)

Milne, A. A. portréja

The Old Sailor (Angol)

There was once an old sailor my grandfather knew

Who had so many things which he wanted to do

That, whenever he thought it was time to begin,

He couldn't because of the state he was in.

 

He was shipwrecked, and lived on a island for weeks,

And he wanted a hat, and he wanted some breeks;

And he wanted some nets, or a line and some hooks

For the turtles and things which you read of in books.

 

And, thinking of this, he remembered a thing

Which he wanted (for water) and that was a spring;

And he thought that to talk to he'd look for, and keep

(If he found it) a goat, or some chickens and sheep.

 

Then, because of the weather, he wanted a hut

With a door (to come in by) which opened and shut

(With a jerk, which was useful if snakes were about),

And a very strong lock to keep savages out.

 

He began on the fish-hooks, and when he'd begun

He decided he couldn't because of the sun.

So he knew what he ought to begin with, and that

Was to find, or to make, a large sun-stopping hat.

 

He was making the hat with some leaves from a tree,

When he thought, "I'm as hot as a body can be,

And I've nothing to take for my terrible thirst;

So I'll look for a spring, and I'll look for it first."

 

Then he thought as he started, "Oh, dear and oh, dear!

I'll be lonely tomorrow with nobody here!"

So he made in his note-book a couple of notes:

"I must first find some chickens" and "No, I mean goats."

 

He had just seen a goat (which he knew by the shape)

When he thought, "But I must have boat for escape.

But a boat means a sail, which means needles and thread;

So I'd better sit down and make needles instead."

 

He began on a needle, but thought as he worked,

That, if this was an island where savages lurked,

Sitting safe in his hut he'd have nothing to fear,

Whereas now they might suddenly breathe in his ear!

 

So he thought of his hut ... and he thought of his boat,

And his hat and his breeks, and his chickens and goat,

And the hooks (for his food) and the spring (for his thirst) ...

But he never could think which he ought to do first.

 

And so in the end he did nothing at all,

But basked on the shingle wrapped up in a shawl.

And I think it was dreadful the way he behaved -

He did nothing but bask until he was saved!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ahistoricality.blogspot.com

A vén tengerész (Magyar)

Volt egy öreg tengerész, kit jól ismert a nagypapám,

annyi mindent akart tenni reggel, délben, délután

hogy ahányszor úgy gondolta, itt van a tett ideje,

el se tudta kezdeni, mert máshol járt már a feje.

 

Több hétig egy szigeten élt, mint szegény hajótörött,

vágyva-vágyott egy kalapra, s egy nadrágra szerfölött;

azt kívánta: legyen nála háló, horog és fonál,

teknősökhöz meg egyébhez, ami a könyvekben áll.

 

És alighogy erre gondolt, felötlött egy gondolat

a fejében, hogy szeretne egy forrást (a víz miatt);

s hogy figyeljenek szavára, az is eszébe jutott,

hogy nevelne (ha találna) némi csirkét vagy juhot.

 

Aztán (hátha hull a zápor) kívánt egy kis házikót,

ajtóval (hogy bemehessen rajta), nyitni, csukni jót

(és retesszel: hasznos az, ha éppen kígyó jár közel),

s jó lakattal, hogy a csúf vad törzsek elől zárja el.

 

Horgokat kezdett faragni, ezt a munkát kezdte és

rájött, hogy hiába minden: túlerős a napsütés.

Tudta nyomban, mint szerezhet munkájához alapot:

talál vagy készít egy széles jó napvédő-kalapot.

 

Falevélből összerakta, készítette épp, mikor

erre gondolt: „Szomjas vagyok, mint egy kiszáradt bokor,

tehát forrás után nézek, minthogy nincs már oltalom,

legelőször szörnyűséges szomjamat kell oltanom."

 

S már szaladt, de visszatorpant: „Ejnye, várjunk csak kicsit!

oly magányos leszek holnap, minthogy senki nincsen itt!"

Így hát jegyzetébe írta: „A legsürgősebb dolog,

hogy találjak egy-két csirkét" és „Nem, kecskét gondolok."

 

Kecskét látott (s alakjáról fölismerte épp), mikor

szólt: „De nincs csónakom, hogy meneküljek, én botor!

csónakhoz vitorla kell, ahhoz pedig cérna, tű;

jobb, ha itt leülve tűket készítek, én együgyű!"

 

Tűt hegyezve arra gondolt: hátha itt a szigeten

vademberek járnak-kelnek s leskelődnek szivesen;

ha kunyhója készen volna, nem gyötörné félelem.

„Míg most könnyen itt teremnek, rosszat tesznek énvelem."

 

Így hát kunyhójára gondolt... csónakjára, s ezalatt

csirke is forgott fejében, kecske, nadrág és kalap.

Éhes lett: horog kell, szomjas: forrás is kell hirtelen.

nem tudta eldönteni, hogy először mit tegyen.

 

Végül is fehér lepelbe burkolózott s mit se tett,

csak hevert a parton egyre, s folyton hasat süttetett.

S azt hiszem, hogy úgy viselte magát; ahogy nem való:

mindaddig hevert, míg érte nem jött egy mentőhajó.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap