Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hardy, Thomas: In tenebris (részlet)* (In Tenebris – II (detail) Magyar nyelven)

Hardy, Thomas portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

In Tenebris – II (detail) (Angol)

"Considerabam ad dexteram, et videbam; et non erat qui cognosceret me... Non est qui requirat animan meam." - Ps. cxlii *

 

When the clouds' swoln bosoms echo back the shouts of the many and strong

That things are all as they best may be, save a few to be right ere long,

And my eyes have not the vision in them to discern what to these is so clear,

The blot seems straightway in me alone; one better he were not here.

 

The stout upstanders say, All's well with us; ruers have nought to rue!

And what the potent say so oft, can it fail to be somewhat true?

Breezily go they, breezily come; their dust smokes around their career,

Till I think I am one born out of due time, who has no calling here.

 

Their dawns bring lusty joys, it seems; their evenings all that is sweet;

Our times are blessed times, they cry: Life shapes it as is most meet,

And nothing is much the matter; there are many smiles to a tear;

Then what is the matter is I, I say. Why should such a one be here?...

 

Let him in whose ears the low-voiced Best is killed by the clash of the First,

Who holds that if way to the Better there be, it exacts a full look at the Worst,

Who feels tht delight is a delicate growth cramped by crookedness, custom and fear,

Get him up and be gone as one shaped awry; he disturbs the order here.

 

*"I looked on my right hand, and beheld, but there was no man that would know me;...no man cared for my soul." - Psalm 142:4.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://theotherpages.org/poems/hardy01.html

In tenebris (részlet)* (Magyar)

„Considerabam ad dexteram, et videbam; et non erat qui cognosceret me... Non est qui requirat animam meam." PS. CXLII**

 

Ha a felhők zúgják vissza, amit az erős kiabál, a tömeg,

hogy a lehető legjobb a világ, s a kevés rossz mind kevesebb,

ha szemem nem látja, mit ők látnak, ami nékik tiszta dolog,

bizony, énbennem van a rossz egyedül: nem tartana itt, aki jobb.

 

Az erős, a derék szól: jó, ami van; aki sír: nincs mért, ne tegye!

S mit a sok tehetős mond mindegyre, vajon az téves lehet-e?

Szelesen mennek, szelesen jönnek, a nyomukban füstöl a por,

s azt hiszem végül, idegen vagyok itt, nem az én korom itt ez a kor.

 

Örömöt hoz nékik a pitymallat, s hoz az este is új örömöt,

mondják, az idő, ami jár: áldott, s ez az élet a legkitűnőbb.

Itt semmi baj, itt a sok nevetés túltesz a könnyeken;

hát bennem a baj, már azt mondom, és mit keres itt az ilyen?

 

Ki halk legjobbat nem hallja, a legelső oly zajt csap,

ki ha út van a jobbhoz, előbb látná: hol s mi a legrosszabb,

ki tudja, finom haladás az öröm, de a félsz, a szokás megölik:

álljon csak odább ez a torz lélek: zavarja a rend köreit!

 

*A sötétségben

** Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne… senki sem tudakozódik felőlem (142. zsoltár).



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap