Hardy, Thomas: Azután (Afterwards Magyar nyelven)

When the Present has latched its postern behind my tremulous stay,
And the May month flaps its glad green leaves like wings,
Delicate-filmed as new-spun silk, will the neighbours say,
"He was a man who used to notice such things"?
 
If it be in the dusk when, like an eyelid's soundless blink,
The dewfall-hawk comes crossing the shades to alight
Upon the wind-warped upland thorn, a gazer may think,
"To him this must have been a familiar sight."
 
If I pass during some nocturnal blackness, mothy and warm,
When the hedgehog travels furtively over the lawn,
One may say, "He strove that such innocent creatures should come to no harm,
But he could do little for them; and now he is gone."
 
If, when hearing that I have been stilled at last, they stand at the door,
Watching the full-starred heavens that winter sees,
Will this thought rise on those who will meet my face no more,
"He was one who had an eye for such mysteries"?
 
And will any say when my bell of quittance is heard in the gloom,
And a crossing breeze cuts a pause in its outrollings,
Till they rise again, as they were a new bell's boom,
"He hears it not now, but used to notice such things"?

Ha a jelen kapuja már lezárta félénk utamat,
s víg szárnyként üdezöld selyemleveleket
lenget a Május, a szomszéd mondja-e majd,
„olyasvalaki volt, ki észrevette ezt”?
 
Ha szürkület hiv el, mikor, mint néma szemhéjvillanás,
a széltépett hegyi bozót árnyaiból
előbukkan az ölyv, azt véli a vadász,
„e látványt élete során ismerte jól.”
 
Ha pilleteli, langyos éj sötétjében búcsúzom,
míg lopva szeli át a sün a pázsitot,
azt mondják, „az volt a célja, hogy az ily ártatlan lényeket ne érje bántalom,
de értük nem sokat tehetett; s most halott.”
 
S ha békém eljötte után kiállnak majd a kapuba,
s rájukragyog a tél csillagsürű ege,    ’
eszükbe jut-e, kik arcom nem látják már soha,
„nyitva volt az ilyen csodákra a szeme”?
 
S mondja-e valaki, ha az estben értem szól a harang,
s kongásába futó szél hasít szünetet,
míg nem kél újra, mint új harangé, a hang,
„nem hallja már, de míg élt, észrevette ezt”?