Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dunn, Douglas: Európa istennő szeretője XIV (Europa’s Lover XIV Magyar nyelven)

Dunn, Douglas portréja

Vissza a fordító lapjára

Europa’s Lover XIV (Angol)

We watched them go by, in the countryside,

The cities, in remote provincial districts,

The brides and grooms of wealth and poverty.

'The dead outnumber them, the living are

Such poor creatures. In time we shall retire

To my garden, to a beloved place

That is a museum of everywhere.

There are the equatorial sculptures from

Dahomey and Benin, and there are the dollars

Minted from Incan silver, there the cross

Worn by a priest martyred by Vandals,

A stone thrown at the time of the Fronde,

Skin flayed by the Inquisition and the eyes

Of Galileo. And if you listen you can hear

The dictionaries uttered on the air,

The music of Bach and Mozart, the rhymes of Dante

In my house built of night in the mountains

And in my house built of noon on the puszta.

I mean to be benevolent and wait.

We will till the sun and shade, for purity

And light are in themselves sufficient to us.

I shall re-write the books of equity,

Engender passion, justice, love and truth

And weave a fabric of persuasive virtue.

Sleep with me. You will be my many children,

My messenger and my amanuensis.

You have nothing to lose. Give me your life

Again, and again, as I invent my cause.

I am my own mother and my daughters.

I love my people. 'Our Europe is not yours.'

Together we will say that again, as, once,

It was said by one of my sons to another son

In the days of souls without names smouldering

In the years of the counting of rings and teeth.'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www2.fcsh.unl.pt

Európa istennő szeretője XIV (Magyar)

Néztük, ahogy elvonulnak alattunk

Távoli városok, megannyi vőlegény

S menyasszony, hatalmasak, szegények.

Többen vannak ők, a holtak. Az élők

Oly szerencsétlenek. Idővel kertembe majd

Megtérünk, e meghitt, drága helyre,

A mindenütt múzeumába.

Ott láthatod Dahomey és Benin

Egyenlítői szobrait, inka ezüstpénzt,

És a keresztet, mit a pap viselt,

Ki vandálok kezétől halt mártírhalált.

A követ, melyet a Fronde idején dobtak el,

A bort, amit lenyúztak az inkvizítorok,

S Galilei szemét. Ha figyelsz, hallod

Sokszótárnyi szó mint kereng a légben,

Hallod Bach s Mozart zenéjét, Dante rímeit

A házban, mely hegyek éjéből épült.

A házban, mely épült puszták deléből.

Meglásd, jó leszek s türelmes.

Megművelni elég lesz a Napot,

Hisz tisztaság és fény lesz eledelünk.

Átírom majd az egyenlőség könyvét,

Teremtek igazságot, szerelmet, szenvedélyt,

Szövöm a meggyőző erény szövetét.

Légy a szeretőm. Te leszel számos gyermekem,

A hírnököm s a krónikásom.

Nincs mit vesztened. Életed add nekem,

Add most, és újra add, míg én teszem a dolgom.

Saját anyám vagyok és saját lányaim.

Szeretem népemet. “A mi Európánk nem a tiétek.”

Elmondjuk újra együtt, amit egykor

Egyik fiam mondott másik fiamnak

Akkoron, mikor névtelen lelkek égtek,

Akkor, mikor gyűrűt s fogat aranyként szedtek össze.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/nv

minimap