Gunn, Thom: Születésnapomra (For a Birthday Magyar nyelven)

I have reached a time when words no longer help:
Instead of guiding me across the moors
Strong landmarks in the uncertain out-of-doors,
Or like dependable friars on the Alp
Saving with wisdom and with brandy kegs,
They are gravel-stones, or tiny dogs which yelp
Biting my trousers, running round my legs.

Description and analysis degrade,
Limit, delay, slipped land from what has been;
And when we groan My Darling what we mean
Looked at more closely would too soon evade
The intellectual habit of our eyes;
And either the experience would fade
Or our approximations would be lies.

The snarling dogs are weight upon my haste,
Tons which I am detaching ounce by ounce.
All my agnostic irony I renounce
So I may climb to regions where I rest
In springs of speech, the dark before of truth:
The sweet moist wafer of your tongue I taste,
And find right meanings in your silent mouth.

Az én koromban nem segít a szó;
Mocsarakon keresztül nem vezet,
Vad tájakon nem állít útjelet,
Nem hegyi szerzetes, megbízható,
Ki bölcsen ment s hordó rummal segít,
Csak szórt kavics, ebkölyke, vinnyogó,
Nadrágom rágja, lábatlankodik.

Leírás, elemzés már mit sem ad,
Múltból csuszamlott föld, s mezsgyecövek.
S ha azt fújom, Kicsim, amit hiszek,
A tüzetesebb pillantás alatt
S az ész előtt megállni az se tud.
Vagy az élménynek vész ereje, vagy
A megközelítésem lesz hazug.

Morgó ebek, léptem csak terhelik,
Tonnák, miknek dekáit koptatom.
Agnosztikus gúnyom hát elhagyom,
Hogy eljuthassak nyugvóhelyemig,
Hol szó-kút s a majd-igaz köde fed;
S ízlelem nyelved ostya-ízeit,
S szótlan ajkadon értelmet lelek.