Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lawrence, D. H.: Az iskola legjava (The Best of School Magyar nyelven)

Lawrence, D. H. portréja

The Best of School (Angol)

The blinds are drawn because of the sun,

And the boys and the room in a colourless gloom

Of underwater float: bright ripples run

Across the walls as the blinds are blown

To let the sunlight in; and I,

As i sit on the shores of the class, alone,

Watch the boys in their summer blouses

As they write, their round heads busily bowed:

And one after another rouses

His face to look at me,

To ponder very quietly,

As seeing, he does not see.

 

And then he turns again, with a little, glad

Thrill of his work he turns again to me,

Having found what he wanted, having got what was to be had.

 

An very sweet it is, while the sunlight waves

In the ripening morning, to sit alone with the class

And feel the stream of awakening ripple and pass

From me to the boys, whose brightening souls it laves

For this little hour.

                           This morning, sweet it is

To feel the lads' looks light on me,

then back in a swift, bright flutter of work:

Each one darting away with his

Discovery, like birds that steal and flee.

 

Touch after touch i feel on me

As their eyes glance at me for the grain

Of rigour they taste delightedly.

 

As tendrils reach out yearningly,

Slowly rotate till they touch the tree

That they cleave unto, and up which they climb

Up to their lives - so they to me.

 

I feel them cling and cleave to me

As vines going eagerly up; they twine

My life with other leaves, my time

Is hidden in theirs, their thrills are mine.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.facebook.com/note.php

Az iskola legjava (Magyar)

Behúzták a függönyt, mert sütött a nap;

s a fiúk s a terem: mélyvízi, színtelen

sötétben lebegtek, s hullámzás szaladt

a falakon, ha mégis hirtelen

belebbent a fény; ott ültem én

az osztály partján, magányos figyelem,

néztem mind a nyári-inges fiúkat,

ahogy írtak, kerek fejük lehajtva szorgosan:

és a nyakak sorra kinyúltak,

és rám emelte arcát .

így valamennyi, tűnődő futam,

mely látja, nem lát.

 

Majd elfordultak, boldogok,

borzongva kis munkájuktól, már nem törődtek

velem, megvolt a lényeg: megkapták a kaphatót.

 

S mindez oly édes, a bomló reggel, a telt fény

hullámzása, magány, köröttem az osztály, s ahogy

érzem az ébredező áramlást, s továbbadhatok

belőle valamit, ragyogjon e társak lelkén

e röpke órán. S ragyog.

                                  Olyan édes a reggel,

ahogy a fiúk tekintete tisztán rámvetül,

majd fürge rebbenéssel ismét munkába merül;

ahogy mind felrepül, mert végre tudja: ez kell...!

(Madár menekül tova így, azzal, amit lopott.)

 

Érintéseket érzek, sorra, szemükkel

szemezik, rám pillantva, a magot:

a szigorét, melyet mind vágyva ízlel.

 

Így nyúlnak ki vágyódva a kacsok,

körözve lassan, míg a fán megakadnak,

rátapadnak, és kúsznak, így maradnak

életben – így vannak velem, így vagyok.

 

Érzem, kapaszkodnak és rámtapadnak,

mint mohó szőlőindák; életem felszínén,

fel, fel, más levelekkel, befonnak, mintha rejteném

bennük időmet, övék vagyok én, remegésük enyém.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap