Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Frost, Robert: Almaszedés után (After Apple-Picking Magyar nyelven)

Frost, Robert portréja

After Apple-Picking (Angol)

My long two-pointed ladder's sticking through a tree

Toward heaven still,

And there's a barrel that I didn't fill

Beside it, and there may be two or three

Apples I didn't pick upon some bough.

But I am done with apple-picking now.

Essence of winter sleep is on the night,

The scent of apples: I am drowsing off.

I cannot rub the strangeness from my sight

I got from looking through a pane of glass

I skimmed this morning from the drinking trough

And held against the world of hoary grass.

It melted, and I let it fall and break.

But I was well

Upon my way to sleep before it fell,

And I could tell

What form my dreaming was about to take.

Magnified apples appear and disappear,

Stem end and blossom end,

And every fleck of russet showing clear.

My instep arch not only keeps the ache,

It keeps the pressure of a ladder-round.

I feel the ladder sway as the boughs bend.

And I keep hearing from the cellar bin

The rumbling sound

Of load on load of apples coming in.

For I have had too much

Of apple-picking: I am overtired

Of the great harvest I myself desired.

There were ten thousand thousand fruit to touch,

Cherish in hand, lift down, and not let fall.

For all

That struck the earth,

No matter if not bruised or spiked with stubble,

Went surely to the cider-apple heap

As of no worth.

One can see what will trouble

This sleep of mine, whatever sleep it is.

Were he not gone,

The woodchuck could say whether it's like his

Long sleep, as I describe its coming on,

Or just some human sleep.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Almaszedés után (Magyar)

A lombon átdöfött hosszú, egyágú létrám

Az ég felé mered,

És mellette egy félig megszedett

Hordó és az ágakon az a néhány

Alma, ami elkerülte figyelmem.

De kész, az almaszedést befejeztem.

Éjjel, téli álom-eszencia,

Almaillat, lassan elszunnyadok.

Szememből ki nem dörgölhetem a

Vályú fagyos vizéről lehalászott

Síküvegen átütő, színtelen

Reggeli, furcsa, deres fű-világot.

Elolvadt, leesett és összetört.

De éppen el

Tudtam aludni addigra, s mivel

Ott volt közel,

Tudtam, álmom milyen alakot ölt.

Nagy almák, emberfelettire megnőtt

Gömbök, szárak, lyukak,

Élesen láttam minden barna szeplőt.

Talpam a sarok s lábujjak között

Őrzi a kerek létrafokok ívét.

Inog a létra, lenyom ágakat.

Fülemben dörög, robaj a robajra,

Ahogy a pincét

Lassan megtölti sok-sok puttony alma.

Túl hosszú volt,

Túlságosan elhasznált testileg,

Amit úgy vártam, ez a nagy szüret.

Több ezer gyümölcsöt tapogatott

Kezem, s becézett mintha kesztyűvel.

Mivel

Ha földre estek,

Bár ép húsuk nem szúrta át a tarló,

Külön kerültek, ott álltak rakáson

Almaecetnek.

Rossz álmom lesz, kavargó,

De hogy amúgy milyen, azt nem tudom.

Ha itt marad,

A mormota megmondhatná, vajon

Hosszú lesz-e, mint az ő álma vagy

Könnyű emberi álom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap