Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pope, Alexander: Szamáriász (részletek) (The Dunciad (detail) Magyar nyelven)

Pope, Alexander portréja
Ferencz Győző portréja

Vissza a fordító lapjára

The Dunciad (detail) (Angol)

O Muse! relate (for you can tell alone,

Wits have short memories, and dunces none,)

Relate, who first, who last resign’d to rest;

Whose heads she partly, whose completely bless’d;

What charms could faction, what ambition, lull,

The venal quiet, and entrance the dull;

‘Till drown’d was sense, and shame, and right, and wrong –

O sing, and hush the nations with thy song!

 

In vain, in vain, – the all-composing hour

Resistless falls: the Muse obeys the power.

She comes! she comes! the sable throne behold

Of Night primeval, and of Chaos old!

Before her, Fancy’s gilded clouds decay,

And all its varying rainbows die away.

Wit shoots in vain its momentary fires,

The meteor drops, and in a flash expires.

As one by one, at dread Medea’s strain,

The sick’ning stars fade off the ethereal plain;

As Argus’ eyes, by Hermes’ wand oppress’d,

Closed one by one to everlasting rest;

Thus at her felt approach, and secret might,

Art after art goes out, and all is night.

See skulking Truth to her old cavern fled,

Mountains of casuistry heap’d o’er her head!

Philosophy, that lean’d on heaven before,

Shrinks to her second cause, and is no more.

Physic of Metaphysic begs defence,

And Metaphysic calls for aid on Sense!

See Mystery to Mathematics fly!

In vain! they gaze, turn giddy, rave, and die.

Religion, blushing, veils her sacred fires,

And unawares Morality expires.

Nor public flame, nor private, dares to shine;

Nor human spark is left, nor glimpse divine!

Lo! thy dread empire, Chaos! is restored;

Light dies before thy uncreating word:

Thy hand, great Anarch! lets the curtain fall;

And universal darkness buries all.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ebooks.adelaide.edu.au

Szamáriász (részletek) (Magyar)

Ó Múzsa! mondd (ki tudja, ha te se:

bölcsnek rövid, szamárnak nincs esze),

mondd, pihenni elsőbb s végre ki tért,

áldás – részben s egészen – kit kisért;

mily báj bujtott, hogyan foszlott a cél,

hogy a korrupt néma s a bárgyu él;

Jó, Rossz, Szégyen, Ész megfulladtak ott –

zengj, s békítse a Népeket dalod!

 

Hiába – nem hoz nyugodt óra rendet,

a Múzsa is a Hatalomnak enged.

Nézd, jön! a teremtéselőtti éj

s az őskáosz trónja hogy feketéll!

A képzelet előtte elhal, és

pompás szivárvány-íve elenyész.

A szellem szikrát itt hiába szór,

kilobban s lehull, mint a meteor.

Miként Medeia varázsénekére

a csillagoknak megfakul a fénye,

s mint Hermész pálcája lezárta sorra

Argosz szemeit örök nyugalomra –

akként jön ő, és bűvös erejével

Művészetet megdönt, s ránk hull az éjjel

az Igazság odvába bújt előle,

csak áltudomány van fejébe töltve!

S a Filozófia, mi égi volt,

másodlagos lett, semmivé foszolt.

Az Észtől a Metafizika kért,

ettől meg a Fizika vár segélyt!

Matematikába tért, nézd a Hittant!

Hiába! bámul s kimúl mind a hibbant.

Szent lángját szemérmesen rejti el

a Vallás, s az Erkölcs végsőt lehel.

Egyéni s köz tűz sem mer fényleni,

nincs szikra emberi, se isteni!

Lásd! újra áll, Káosz, a birodalmad,

rontó szavadra a fények kihalnak;

Anarchia! kezed nyomán lehull

a függöny, s mindenre sötét borul.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap