Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Robinson, Edwin Arlington: Mr. Flood baráti társasága (Mr. Flood's Party Magyar nyelven)

Robinson, Edwin Arlington portréja

Mr. Flood's Party (Angol)

Old Eben Flood, climbing alone one night

Over the hill between the town below

And the forsaken upland hermitage

That held as much as he should ever know

On earth again of home, paused warily.

The road was his with not a native near;

And Eben, having leisure, said aloud,

For no man else in Tilbury Town to hear:

 

"Well, Mr. Flood, we have the harvest moon

Again, and we may not have many more;

The bird is on the wing, the poet says,

And you and I have said it here before.

Drink to the bird." He raised up to the light

The jug that he had gone so far to fill,

And answered huskily: "Well, Mr. Flood,

Since you propose it, I believe I will."

 

Alone, as if enduring to the end

A valiant armor of scarred hopes outworn.

He stood there in the middle of the road

Like Roland's ghost winding a silent horn.

Below him, in the town among the trees,

Where friends of other days had honored him,

A phantom salutation of the dead

Rang thinly till old Eben's eyes were dim.

 

Then, as a mother lays her sleeping child

Down tenderly, fearing it may awake,

He sat the jug down slowly at his feet

With trembling care, knowing that most things break;

And only when assured that on firm earth

It stood, as the uncertain lives of men

Assuredly did not, he paced away,

And with his hand extended paused again:

 

"Well, Mr. Flood, we have not met like this

In a long time; and many a change has come

To both of us, I fear, since last it was

We had a drop together. Welcome home!"

Convivially returning with himself,

Again he raised the jug up to the light;

And with an acquiescent quaver said:

"Well, Mr. Flood, if you insist, I might.

 

"Only a very little, Mr. Flood--

For auld lang syne. No more, sir; that will do."

So, for the time, apparently it did

And Eben apparently thouht so too;

For soon among the silver loneliness

Of night he lifted up his voice and sang,

Secure, with only two moons listening,

Until the whole harmonious landscape rang--

 

"For auld lang syne." The weary throat gave out,

The last word wavered, and the song was done.

He raised again the jug regretfully

And shook his head, and was again alone.

There was not much that was ahead of him,

And there was nothing in the town below--

Where strangers would have shut the many doors

That many friends had opened long ago.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/mr-flood-s-party/

Mr. Flood baráti társasága (Magyar)

Vén Eben Flood, egyedül hágva éjjel

a hegytetőt, mely félúton meredt

a városka s az ő kunyhója közt,

remetelak, egyetlen hona már

ezen a földön, fáradtan megállt.

Övé az út, sehol egy lélek, csak ő…

Eben most ráért, s így szólt hangosan

(közel s távolban meg nem hallja más):

 

„Nos, Eben úr, az őszi telihold

Ismét velünk van, bár nem sokszor már.

’Elszáll a madár,’ szólt a költő…

Ön és én sokszor el-elmondtuk ezt…

’Egészségedre, Madár!’” emelte

butykosát.  Messzire ment megtölteni…

Rekedten válaszolt, „Nos,  Mr. Flood,

mert ily szépen kért, tán meg is teszem.”

 

Egyedül, mint aki végét várja,

sebhelyes reményeit viselve,

úgy állt ott, bátran, az út közepén

mint egykor Roland, néma kürtje árva.

Alatta, a városka és a fák

--régi barátai ott tisztelték őt--

a halottak fantom hadának vivátja

távoli harangként csengett fülében.

 

Aztán, ahogy az anya féltőn teszi le

alvó gyermekét, gyöngéden, föl ne keltse,

lassan lábához helyezte a butykost

--hiszen a dolgok törnek--

reszkető gonddal.

S csak mikor már biztos volt, hogy az szilárd talajon

nyugszik, (míg az emberek élete sosem,)

visszalépett,

s kinyújtott kézzel ismét megszólalt:

 

„Nos, Mr. Flood, bizony nem láttuk egymást

jó ideje, s bizony változások

jöttek életünkbe, mióta

utólszor ittunk így. Isten hozta!”

Vidáman visszatérve önmagával,

a fény felé emelte butykosát,

és beleegyező hangon így szólt,

„Nos, Mr. Flood, a kedvéért--proszit!

 

Csak egy pár cseppet, Flood úr, köszönöm!

A régidőkre…Köszönöm, elég!”

És úgy tűnik, hogy elég is volt…

Sőt, ebben Eben is egyetértett.

Mert hamarosan, az ezüst magányban,

felemelte hangját az éjben s énekelt.

Magabiztos--csak két hold a tanú--

míg az egész táj vele énekelt,

 

„…A régidőkre…”

 Hangja elakadt, kissé remegve.

Elhalt a zene.

Búsan emelte üres butykosát,

fejét csóválta, ismét egyedül.

Nem sok várta őt fenn, ha hazaér,

senki sem várta őt már odalent.

Ismeretlenek kizárták volna

onnan, hol régen oly sok barátja élt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.hunyadidalma.eoldal.hu/cikkek/forditasaim--nemetrol-es-angolrol-magyarra/mr_-flood-barati-tarsasaga

minimap