Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Smith, Stevie: Mondatfűzés (The After-thought Magyar nyelven)

Smith, Stevie portréja
Gergely Ágnes portréja

Vissza a fordító lapjára

The After-thought (Angol)

Rapunzel Rapunzel let down your hair
It is I your beautiful lover who am here
And when I come up this time I will bring a rope ladder with me
And then we can both escape into the dark wood immediately.
This must be one of those things, as Edgar Allan Poe says somewhere in a book,
Just because it is perfectly obvious one is certain to overlook.
I wonder sometimes by the way if Poe isn't a bit introspective,
One can stand about getting rather reflective,
But thinking about the way the mind works, you know,
Makes one inactive, one simply doesn't know which way to go;
Like the centipede in the poem who was corrupted by the toad
And ever after never did anything but lie in the middle of the road,
Or the old gurus of India I've seen, believe it or not,
Standing seventy five years on their toes until they dropped.
Or Titurel, for that matter, in his odd doom
Crying: I rejoice because by the mercy of the Saviour I continue to live in the tomb.
 
What is that darling? You cannot hear me?
That's odd. I can hear you quite distinctly.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

Mondatfűzés (Magyar)

Rapunzel, Rapunzel, engedd le hajad,
szépséges szeretőd van az ablak alatt,
és ha most fölmászom, kötélhágcsót is vinnék,
és megszökünk nyomban a sötét erdőbe innét.
Ez persze jól bevált fogás, ahogy Edgár Allén Poe mondja itt-ott vagy máshol,
hiszen nyilvánvaló, hogy az ember ilyesmit kihagy a számításból.
Azt ugyan nem tudom, Poe nem volt-e kissé önelemző,
bár aki elácsorog, arra a spekulatív képesség jellemző,
de aki azon töpreng, mint működik a szellem, kérlek szépen,
cselekvésképtelen lesz, s egyszerűen nem tudja, merre térjen,
mint a költeménybeli százlábú, akit megrontott a teknőc,
s aki attól fogva nem mozdult el az út porából, ahova eldőlt,
vagy akiket láttam, hiszed vagy nem, a vén indiai bölcsek,
hetvenöt évig álltak lábujjhegyen, amíg össze nem törtek.
Vagy Titurel, ha már erről van szó, akit a különös végzet
megríkatott: „ujjongok, mert az Üdvözítő kegyelméből még mindig a sírban élek.”
 
Mi van, szivecském? Nem hallod, amit mondok?
Én téged tisztán hallak. Ne beszélj bolondot.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.

minimap