Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hill, Geoffrey: Himnuszok Merciából (Részletek) (Mercian Hymns (Excerpts) Magyar nyelven)

Hill, Geoffrey portréja
Rakovszky Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

Mercian Hymns (Excerpts) (Angol)

I

King of the perennial holly-groves, the riven sandstone: overlord of the

M5: architect of the historic rampart and ditch, the citadel at

Tamworth, the summer hermitage in Holy Cross: guardian of the Welsh

Bridge and the Iron Bridge: contractor to the desirable new estates:

saltmaster: money-changer: commissioner for oaths: martyrologist: the

friend of Charlemagne.

 

'I liked that,' said Offa, 'sing it again.'

 

 

VI

The princes of Mercia were badger and raven. Thrall to their freedom, I dug and hoarded. Orchards fruited above clefts. I drank from honeycombs of chill sandstone.

‘A boy at odds in the house, lonely among brothers.’ But I, who had none, fostered a strangeness; gave myself to unattainable toys.

Candles of gnarled resin, apple-branches, the tacky mistletoe. ‘Look’ they said and again ‘look.’ But I ran slowly; the landscape flowed away, back to its source.

 

In the schoolyard, in the cloakrooms, the children boasted their scars of dried snot; wrists and knees garnished with impetigo.

 

 

VIII

The mad are predators. Too often lately they harbour

against us. A novel heresy exculpates all maimed

souls. Abjure it! I am the King of Mercia, and I know.

 

Threatened by phone-calls at midnight, venomous letters,

forewarned I have thwarted their imminent devices.

 

Today I name them ; tomorrow I shall express the new

law. I dedicate my awakening to this matter.

 

 

X

He adored the desk, its brown-oak inlaid with ebony, assorted prize pens, the seals of gold and base metal into which he had sunk his name.

 

It was there that he drew upon grievances from the people; attended to signatures and retributions; forgave the death-howls of his rival. And there he exchanged gifts with the Muse of History.

 

What should a man make of remorse, that it might profit his soul? Tell me. Tell everything to Mother, darling, and God bless. He swayed in sunlight, in mild dreams. He tested the little pears. He smeared catmint on his palm for his cat Smut to lick. He wept, attempting to master ancilla and servus.

 

 

XIII

Trim the lamp; polish the lens; draw, one by one, rare

coins to the light. Ringed by its own lustre, the

masterful head emerges, kempt and jutting, out of

England's well. Far from his underkingdom of  crinoid

and crayfish, the rune-stone's province, Rex

„Totius Anglorum Patriae”, coiffured and ageless,

portrays the self-possession of his possession,

cushioned on a legend.

 

 

XXIII

In tapestries, in dreams, they gathered, as it was

enacted, the return, the re-entry of transcendence

into this sublunary world. Opus Anglicanum their

stringent mystery riddled by needles: the silver

veining, the gold leaf , voluted grape-vine, masterworks

of treacherous thread.

 

They trudged out of dark, scraping their boots

free from lime-splodges and phlegm. Thy munched

cold bacon. The lamps grew plump with oily

reliable light.

 

 

XXVIII

Processes of generation; deeds of settlement. The urge to marry well;

wit to invest in the properties of healing-springs. Our children and

our children's children, o my masters.

 

Tracks of ancient occupation. Frail ironworks rusting in the

thorn-thicket. Hearthstones; charred lullabies. A solitary

axe-blow that is the echo of a lost sound.

 

Tumult recedes as though into the long rain. Groves of legendary

holly; silverdark the ridged gleam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Himnuszok Merciából (Részletek) (Magyar)

I

Örök magyalsövény és repedt mészkő királya; az M5-ös hűbérura;

a hírneves csatorna és boltív építésze, s Tamworth fellegváráé,

valamint a nyári remetelaké a Szentkeresztnél; a Walesi

Híd s a Vashíd gvárdiánja; kívánatos új birtokoknak ügynöke;

sómester; pénzváltó; eskü alatti vallomások biztosa: martirológus:

Nagy Károly barátja.

 

„Szép volt" szólt Offa, „Énekeld el elölről!"

 

 

VI

Borzak s varjak voltak Mercia hercegei.

Szabadságuknak rabja, én, csak ástam s gyűjtögettem.

Sziklán gyümölcsfa termett. Hűvös homokkő csészéjéből

ittam. „Fiú, ki nyűg a házban, fivérek közt magányos.”

De én, fivér híján, távolságom növeltem; foghatatlan.

Játékok birtokoltak. Gyertyán viaszcsepp görcsei,

az almaág, a ragacsos fagyöngy.

„Nézz!" mondták, s ujra „Nézz!".

De én lassan futottam; a látkép hátrafolyt, vissza,

ahonnan eredt.

 

Az udvaron, az öltözőben sebeikkel hivalkodtak

a kölykök; térdek, bokák varral kivarrva.

 

 

VIII

Az őrültek rablók. Szembeszegülni velünk nem átallnak manap-

ság. Új eretnekség szele rázza a béna lelkeket. Elég legyen! Mert

Mercia királya én vagyok, mérget vehetsz rá!

 

Éjféli telefonhívások s névtelen levelek jelezte ármányos terveiket

csírájukban fojtottam el.

 

Ma felfedem kilétük; holnapra új törvényt hozok. Ennek az

ügynek szentelem ma ébredésem.

 

 

X

Szerette ezt az asztalt; az ébennel berakott barnatölgyet, a válo-

gatott tollakat, arany- és fémpecséteket, saját nevével.

 

Itt vizsgálta ki mindig a nép panaszát; itt írta alá az ítéleteket; itt

bocsátotta meg ellenfele halálhörgéseit; a Történelem múzsáival

eszmét itt cserélt.

 

A bűnbánattal mi tegyünk, mondd, hogy lelkünknek javára

váljék? Mondj el mindent Maminak, szívem, az Isten is megáld.

Napfényben imbolygott, álmok között. Megkóstolta a kicsi

körtét. Bekente az ujját macskagyökérrel, hogy Szurka cicája

lenyalja. Halkan sírdogált a latin nyelvtan fölött.

 

 

XIII

Csavard fel a lámpát, hozd a nagyítót! E ritka érmeket vond

egyenként a fénybe! Önnön ragyogásával övezve, szikáran,

csontosan, Anglia kútjából a királyi fő kibukkan. Távol tengeri

csillag- és langusztalakta vízalatti királyságától, távol a rúnakő-

provinciáktól. „Totius Anglorum Patriae", fürtösen, kortalan,

uralma önuralmának tanúja, mely egy legenda vánkosán pihen.

 

 

XXIII

Álmokban, falikárpitokon gyülekeztek, ahogy a parancs szólt,

s e Hold alatti földre a transzcendencia ismét belépett. „Opus

Anglicanum", tű betűzte ki szigorú rejtélyüket: ezüstös erezet,

arany levél, szőlőindák spirálja, fondor fonál mesterműve.

 

Bevánszorogtak a sötétből, csizmájukról a mész- és sárfoltokat

letörölték. Szalonnát falatoztak: Biztos, olajos fénytől híztak

a lámpák.

 

 

XXVIII

Nemzedékek processziója; települések tettei; mind jól akarnak

házasodni; gyógyforrásokba fektetni a pénzt van eszük.

Gyermekeink s gyermekeink gyermekei, ó, én tanítóim!

 

Egykori hódítás nyomai. Finom vasrácsozat rozsdásodik

a tüskebokorban. Tüzhelykövek, elhamvadt altatódalok.

Elsüllyedt zaj visszhangja, magányos fejszecsapás.

 

A lárma elül, mintegy átolvad a lassu esőbe. Magyal legendás

bokrai; ezüstsötét a rácsos csillogás.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum

minimap