Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ashbery, John: Kereszteződések a múltban (Crossroads in the Past Magyar nyelven)

Ashbery, John portréja

Crossroads in the Past (Angol)

That night the wind stirred in the forsythia bushes,
but it was a wrong one, blowing in the wrong direction.
“That’s silly. How can there be a wrong direction?
‘It bloweth where it listeth,’ as you know, just as we do
when we make love or do something else there are no rules for.”
 
I tell you, something went wrong there a while back.
Just don’t ask me what it was. Pretend I’ve dropped the subject.
No, now you’ve got me interested, I want to know
exactly what seems wrong to you, how something could
 
seem wrong to you. In what way do things get to be wrong?
I’m sitting here dialing my cellphone
with one hand, digging at some obscure pebbles with my shovel
with the other. And then something like braids will stand out,
 
on horsehair cushions. That armchair is really too lugubrious.
We’ve got to change all the furniture, fumigate the house,
talk our relationship back to its beginnings. Say, you know
that’s probably what’s wrong—the beginnings concept, I mean.
I aver there are no beginnings, though there were perhaps some
sometime. We’d stopped, to look at the poster the movie theater
 
had placed freestanding on the sidewalk. The lobby cards
drew us in. It was afternoon, we found ourselves
sitting at the end of a row in the balcony; the theater was unexpectedly
crowded. That was the day we first realized we didn’t fully
know our names, yours or mine, and we left quietly
amid the gray snow falling. Twilight had already set in.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poetryfoundation.org/poems/

Kereszteződések a múltban (Magyar)

Akkor éjjel szél kavarta az aranyeső lombját,
de rossz szél volt, rossz irányba fújt.
„Butaság. Hogy lehetne bármelyik rossz irány?
»A szél fú, a hová akar«, s amint tudod, akárcsak mi,
mikor szeretkezünk, vagy mást teszünk, szabályok nélkül.”

Mondom, valami elromlott egyszer régen.
Csak ne kérdezd, micsoda. De inkább ejtem a témát.
Nem, most felcsigáztál, tudni akarom,
pontosan mit látsz rossznak, valami hogyan

tűnhet rossznak számodra. Hogyan lehet valamit rosszul érteni?
Itt ülök, egyik kezemmel tárcsázok
a mobilomon, különös kristályok után ások
a másikkal. És aztán valami, mint egy hajfonat, kiáll

a lószőr párnából. Az a karosszék igazán siralmas.
Le kell cserélnünk a bútorokat, kifüstölni a házat,
visszakövetni kapcsolatunk a kezdetekig. Tudod,
lehet, hogy ott a hiba – a kezdet koncepciójánál, úgy értem.
Állítom, nincsenek kezdetek, ám volt talán néhány
egykor. Megálltunk, hogy megnézzük a filmszínház plakátját,

amit a járdára raktak ki táblán. A kifotózott jelenetek
vonzottak be minket. Délután volt, ott találtuk magunkat
a hátsó sorban, fent az erkélyen; a mozi váratlanul
zsúfolt volt. Aznap döbbentünk rá, hogy nem vagyunk biztosak
a saját nevünkben, a tiedben vagy az enyémben,
ahogy hullott a szürke hó. Alkonyodott már.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaJelenkor 2017/10. 1093 p.

minimap