Vaughan, Henry: A visszatérés (The Retreat Magyar nyelven)
The Retreat (Angol)Happy those early days! when I Shined in my angel-infancy, Before I understood this place Appointed for my second race, Or taught my soul to fancy ought But a white, celestial thought; When yet I had not walked above A mile or two from my first love, And looking backat that short space Could see a glimpse of His bright face; When on some gilded cloud, or flower, My gazing soul would dwell an hour, And in those weaker glories spy Some shadows of eternity; Before I taught my tongue to wound My conscience with a sinful sound, Or had the black art to dispense A several sin to every sense, But felt through all this fleshy dress Bright shoots of everlastingness. Oh how I long to travel back, And tread again that ancient track! That I might once more reach that plain, Where first I left my glorious train; From whence the enlightened spirit sees That shady city of palm trees. But ah! my soul with too much stay Is drunk, and staggers in the way. Some men a forward motion love, But I by backward steps would move And when this dust falls to the urn, In that state I came, return.
|
A visszatérés (Magyar)Fénylő angyal-gyermekiség, de boldog voltam akkor még! Nem ismertem ezt a helyet, a második életemet. Lelkem nem ismert semmi mást, csak fehér égi ragyogást, s még pár mérföldre lehetett tőlem az első Szeretet. Visszanézve láttam, ahogy arcán a fény megvillogott. Akkor még arany fellegen s virágon feledtem szemem, csöpp dicsfényükben lesve itt a végtelenség árnyait. Bűnös hanggal a lelkemet nyelvem még nem rontotta meg, érzékeim nem ismerék bűnök sötét művészetét. Azt éreztem, hogy növi át az öröklét e hús-ruhát. Hogy mennék vissza, Istenem, lépni ősi ösvényemen! Még egyszer érnék csak oda, hol várt az első glória, honnan a szellem odalát, hol állnak árnyas pálmafák. Ó jaj, a hosszú léttől itt lelkem egyre részegedik. Van, aki csak előre tart, de engem vár a régi part, s ha majd hamvam urnába hull, régi életem megujul.
|