Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Collins, Billy: Vigasz (Consolation Magyar nyelven)

Collins, Billy portréja

Vissza a fordító lapjára

Consolation (Angol)

How agreeable it is not to be touring Italy this summer,
wandering her cities and ascending her torrid hilltowns.
How much better to cruise these local, familiar streets,
fully grasping the meaning of every roadsign and billboard
and all the sudden hand gestures of my compatriots.

There are no abbeys here, no crumbling frescoes of famous
domes and there is no need to memorize a succession
of kings or tour the dripping corners of a dungeon.
No need to stand around a sarcophagus, see Napoleon's
little bed on Elba, or view the bones of a saint under glass.

How much better to command the simple precinct of home
than be dwarfed by pillar, arch, and basilica.
Why hide my head in phrase books and wrinkled maps?
Why feed scenery into a hungry, one-eyes camera
eager to eat the world one monument at a time?

Instead of slouching in a café ignorant of the word for ice,
I will head down to the coffee shop and the waitress
known as Dot. I will slide into the flow of the morning
paper, all language barriers down,
rivers of idiom running freely, eggs over easy on the way.

And after breakfast, I will not have to find someone
willing to photograph me with my arm around the owner.
I will not puzzle over the bill or record in a journal
what I had to eat and how the sun came in the window.
It is enough to climb back into the car

as if it were the great car of English itself
and sounding my loud vernacular horn, speed off
down a road that will never lead to Rome, not even Bologna.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Vigasz (Magyar)

Mennyire megnyugtató nem utazni Olaszországba ezen
a nyáron, barangolni városait, felmászni a hegyi falvakba.
Mennyivel jobb ezeken az ismerős utcákon cirkálni,
teljesen beleélni magad minden úti- és hirdetőtábla jelentésébe
és honfitársaim minden hirtelen kézjel mutogatásába,

Itt nincsenek apátságok, nincs porladó falfestmény híres
kupolákon, és nincs szükség megjegyezni a sorrendjét
a királyoknak vagy meglátogatni kínzópincék sötét sarkait.
Nincs szükség szarkofágokat kémlelni, nézni Napóleon
apró ágyát Elbán, vagy szentek csontjait bámulni az üveg alatt.

Mennyivel jobb az otthoni környékeket bebarangolni,
majd eltörpülni oszlopok, épületívek és bazilikák árnyékában.
Miért fúrjam a fejem kifejezéskönyvekbe, gyűrött térképekbe?
Miért etetni tájakat abba az éhes egy szemű fényképezőgépbe
ami mohón megenné a világot egy emlékműként egyszerre?

Az helyett inkább lustálkodni egy kávézóban, nem ismerve a jég
szót, én leindulok a kávéházba, és a Dotnak hívott pincérnőhöz,
és könnyedén belécsúszok a reggeli újságok
forgalmas folyásába, az összes nyelvakadály ellenére,
kifejezésmód folyók rohannak szabadon, a tükörtojás szinte kész.

S reggeli után, senkit sem kell találnom majd aki
le akarna fényképezni engem a tulajt vállnál átölelve.
Nem fogok megütközni a számlán s a naplójegyzeten,
hogy mit ettem és hogy sütött a nap be az ablakon.
Elég lesz az autóba vissza-be mászni,

mintha az maga a hatalmas Angol nyelv autó lenne
és fújom a hangos anyanyelv dudámat, elrobogva
le az úton, ami soha sem fog Rómába vinni, s Bolognába sem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litera.hu

Kapcsolódó videók


minimap