Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Day Lewis, Cecil: Majdnem emberi (Almost Human Magyar nyelven)

Day Lewis, Cecil portréja

Almost Human (Angol)

The man you know, assured and kind,

Wearing fame like an old tweed suit ---

You would not think he has an incurable

Sickness upon his mind.

 

Finely that tongue, for the listening people,

Articulates love, enlivens clay;

While under his valued skin there crawls

An outlaw and a cripple.

 

Unenviable the renown he bears

When all's awry within? But a soul

Divinely sick may be immunized

From the scourge of common cares.

 

A woman weeps, a friend's betrayed,

Civilization plays with fire --

His grief or guilt is easily purged

In a rush of words to the head.

 

The newly dead, and their waxwork faces

With the look of things that could never have lived,

He'll use to prime his cold, strange heart

And prompt the immortal phrases.

 

Before you condemn this eminent freak

As an outrage upon mankind,

Reflect: something there is in him

That must for ever seek

 

To share the condition it glorifies,

To shed the skin that keeps it apart,

To bury its grace in a human bed --

And it walks on knives, on knives.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://charlesmatthews.blogspot

Majdnem emberi (Magyar)

A magabiztos, nyájas férfi, tudod,

kopott tweedként viselve hírnevét

hitted volna, hogy agyán gyógyíthatatlan

kór kopog?

 

Hallgatói előtt, finoman, e nyelv

szerelmet elemez, rögöt átlelkesít,

de becses irhája alatt ott vonaglik

a nyomorék, a kivert.

 

Dicsőségét már nem is kell irigyelned,

ha belül eltorzult? De az isteni kór

a köznapi gondok csapásai ellen

beoltja a lelket.

 

Egy nő sír, egy barát magára marad,

a tűzzel játszik civilizációnk

de könnyen eloszlik a bűn meg a bánat,

ha agyát elöntik a szavak.

 

A friss holtak, a sok viaszarcban

oly dolgok látványa, miknek lenni se volna szabad,

felajzza furcsa, hideg szívében

a szót, amely halhatatlan.

 

Mielőtt elítélnéd, mint az emberiség

megcsúfolását, e nagyszerű gnómot,

gondold meg: van benne valami,

amit örökké az kisért,

 

hogy a magasztalt dolgok része legyen,

levesse irháját, amely kirekeszti,

s üdvét egy emberi agyba temesse –

és késeken lépked, késeken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap