Tolkien, J.R.R.: Az Entek és Entlányok története (The Ent and the Entwife Magyar nyelven)

Ent:

When spring unfolds the beechen-leaf

and sap is in the bough,

When light is on the wild-wood stream,

and wind is on the brow,

When stride is long, and breath is deep,

and keen the mountain air,

Come back to me! Come back to me,

and say my land is fair!

Entwife:

When Spring is come to garth and field,

and corn is in the blade,

When blossom like a shining snow

is on the orchard laid,

When sun and shower upon the earth

 with fragrance fill the air,

I'll linger here, and will not come,

because my land is fair!

Ent:

When Summer lies upon the world,

and in a noon of gold

Beneath the roof of sleeping leaves

the dreams of trees unfold,

When woodland halls are green

and cool, and wind is in the West,

Come back to me! Come back to me,

and say my land is best!

Entwife:

When Summer warms the hanging fruit

and burns the berry brown;

When straw is gold, and ear is white,

and harvest comes to town;

When honey spills, and apple swells,

though wind be in the West,

I'll linger here beneath the Sun,

because my land is best!

Ent:

When Winter comes, the winter wild

that hill and wood shall slay;

When trees shall fall and starless night

devour the sunless day;

When wind is in the deadly East,

then in the bitter rain

I'll look for thee, and call to thee;

I'll come to thee again!

Entwife:

When Winter comes, and singing ends;

when darkness falls at last;

When broken is the barren bough,

and light and labour past;

I'll look for thee, and wait for thee,

until we meet again:

Together we will tkae the road beneath

the bitter rain!

Both:

Together we will take the road

that leads into the West,

And far away will find a land

where both our hearts may rest.

Ent:

   Ha bükklevelecskét bont a Tavasz,

           s ágakban nedv kering;

   Ha fény fut az erdei vadvizeken,

           s facsúcsot szél legyint;

   Ha jól kilépsz, s izlelgeted

           a csípős hegyi levegőt-

   Akkor gyere! Hozzám visszagyere!

           És mondd: Mily szép ez a föld!

Entlány:

   Ha a Tavasz öleli a kerteket,

           s ígér künn dús aratást;

   Ha a szemed örül ahogy lát lebegő

           virágszirom-havazást;

   Ha zápor s napfény zuhog, s frissít

           csipkefinom levegőt-

   Én ittmaradok, sehova se megyek,

           nekem ez szép itt, e föld!

Ent:

Ha a Nyár a világon elhever,

           s aranyló délután

 Egy álom végre kibontakozik

           a fák alvó sudarán;

 Ha völgyet-hegyet, zöld vadont

           hűssel Nyugat szele tölt-

Ide gyere! Hozzám visszagyere!

           S mondd: Itt legszebb a Föld!

Entlány:

Ha a Nyár gyümölcsöt érlel,

           s színezi a sok bogyót;

Ha kalászok aranylanak,

           s táncolnak a víg aratók;

Ha méz csurran, alma pirosul,

           s Nyugat kedves szele költ-

Én heverek majd csak a honi Nap alatt,

           mert itt a legszebb ez a föld!

Ent:

Ha a Tél jön, a vad tél, mely hegyet,

           völgyet, ligetet letarol;

Ha levelek hullnak, nappal Nap,

           éjjel csillag sehol;

Ha a szél gyilkos hidegen fúj,

           ha vernek a fergetegek-

Kiáltok hozzád, meglellek,

           s megint nálad leszek!

Entlány:

Ha a Tél jön, s vége a dalnak,

           és bekomorul ez a világ;

Ha nincs több fény és munka sincs,

           s recseg sok száraz ág;

Kereslek majd, és rád lelek,

           összetalálkozunk-

És ólmos-esős ég alatt

           eggyüt vezet utunk!

Együtt:

Nyugat felé vezető úton

    eztán együtt megyünk,

Míg találunk egy földet, ahol

   megpihenhet szívünk.