Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgan, Edwin: Egy sirály (A Gull Magyar nyelven)

Morgan, Edwin portréja
Turczi István portréja

Vissza a fordító lapjára

A Gull (Angol)

A seagull stood on my window-ledge today,
said nothing, but had a good look inside.
That was a cold inspection I can tell you!
North winds, icebergs, flash of salt
crashed through the glass without a sound.
He shifted from leg to leg, swivelled his head.
There was not a fish in the house - only me.
Did he smell my flesh, that white one? Did he think
I would soon open the window and scatter bread?
Calculation in those eyes is quick
’I tell you, my chick, there is food everywhere.'
He eyed my furniture, my plants, an apple.
Perhaps he was a mutation, a supergull.
Perhaps he was, instead, a visitation
which only used that tight firm forward body
to bring the waste and dread of open waters,
foundered voyages, matchless predators,
into a dry room. I knew nothing.
I moved; I moved an arm. When the thing saw
the shadow of that, it suddenly flapped,
stuttered claws along the sill, and was off,
silent still. Who would be next for those eyes,
I wondered, and were they ready, and in order?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryarchive.org

Egy sirály (Magyar)

Egy sirály ült ma az ablakpárkányomon,
Nem szólt semmit, de benézett
Hűvösen mérte végig a szobát
Északi szelek, jéghegyek, só csillogása
Hang nélkül tört át az üvegen.
Egyik lábáról a másikra állt, fejét forgatta.
Nem volt hal a háznál - csak én.
Érezte vajon fehér húsom szagát? Azt remélte,
Kinyitom az ablakot és morzsát szórok neki?
Azok a szemek gyorsan kalkulálnak.
„Én mondom, csibém, étel mindenütt van,"
Végigmérte bútoraimat, növényeimet, egy almát.
Talán mutáns volt, valami szupersirály.
Vagy egy égi látomás,
Amely csak azért használta azt a kemény, előredőlő teste,
Hogy a nyílt vizek, hajótöréssel végződő utazások,
Egyedülálló ragadozók rettegését és határtalanságát
Hozza be száraz szobámba. Nem tudtam semmit.
Megmozdultam, megmozdítottam a karom. Mikor a lény meglátta
Ennek árnyékát, hirtelen csapott egyet a szárnyával,
Karmával végigszántott a párkányon és elszállt,
Még mindig csendben. Ki lesz e szemek következő áldozata,
Tűnődtem, és vajon készen áll-e?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nagyvilag-folyoirat.hu

minimap