Smith, William Jay: A padló és a plafon (The Floor and the Ceiling Magyar nyelven)
The Floor and the Ceiling (Angol)Winter and summer, whatever the weather, The Floor and the Ceiling were happy together In a quaint little house on the outskirts of town With the Floor looking up and the Ceiling looking down.
The Floor bought the Ceiling an ostrich-plumed hat, And they dined upon drippings of bacon fat, Diced artichoke hearts and cottage cheese And hundreds of other such delicacies.
On a screen-in porch in early spring They would sit at the player piano and sing. When the Floor cried in French, "Ah, je vous adore!" The Ceiling replied, "You adorable Floor!"
The years went by as the years they will, And each little thing was fine until One evening, enjoying their bacon fat, The Floor and the Ceiling had a terrible spat.
The Ceiling, loftily looking down, Said, "You are the lowest Floor in this town!" The Floor, looking up with a frightening grin, Said, "Keep up your chatter, and you will cave in!"
So they went off to bed: while the Floor settled down, The Ceiling packed up her gay wallflower gown; And tiptoeing out past the Chippendale chair And the gateleg table, down the stair,
Took a coat from the hook and hat from the rack, And flew out the door -- farewell to the Floor! -- And flew out the door, and was seen no more, And flew out the door, and never came back!
In a quaint little house on the outskirts of town, Now the shutters go bang, and the walls tumble down; And the roses in summer run wild through the room, But blooming for no one -- then why should they bloom?
For what is a Floor now that brambles have grown Over window and woodwork and chimney of stone? For what is a Floor when a Floor stands alone? And what is a Ceiling when the Ceiling has flown?
|
A padló és a plafon (Magyar)Nyár volt vagy tél volt vagy bármilyen évszak, A Padló s a Plafon oly boldog, nonécsak, Egy fura kicsi házban, a piac fele, A Padló felnézett, a Plafon meg le.
A Padló a Plafonnak strucctollas díszt, És egymásnak serpenyős szalonna-ízt, És túrót is vettek és paszulyból fezt, És ebédre százféle délicatesse-t.
S a tornácra tavasszal kiültek ők, És dalra fakadtak a spinét előtt, Ha felsírt a Padló, hogy: „Ah, je vous aime!” A Plafon csak rátett: „Szeretem! szeretem!"
És múltak az évek, nincs dolguk egyéb, És sorjában jött a sok gyönyörűség, S egy este, a szalonna zsírja felett, A Padló a Plafonnal összeveszett.
A magasból lenézett jól a Plafon, És fenséggel kiáltott: „Ön alacsony!” A Padló meg vigyorgott fenyegetőn: „Csak fecsegjen tovább, és bereped ön!"
Így feküdtek, és míg a Padló henyélt, A Plafon csak fölkapta rőt köpenyét, S a neogót szék mellett lábujjhegyen, És asztaltól lépcsőig végigmegyen,
És kabátot, kalapot magára szed, És elrohan ő - Padló, agyő! - És elrohan ő, és nem jön elő, És elrohan ő, és nyomaveszett!
Egy fura kicsi házban, a piac fele, A redőny felkornyad, a falak meg le, S a szobában vadrózsák őrjöngenek, De nincs kinek nyílni - hát akkor minek?
Mert mit ér a Padló, ha átüt a gyom A kéményen, ablakon, ácsolaton? Mert mit ér a Padló, kit magánya nyom? És mit ér a Plafon, ha elszállt a Plafon?
|