Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Glück, Louise: Altató (Lullaby Magyar nyelven)

Glück, Louise portréja

Vissza a fordító lapjára

Lullaby (Angol)

My mother's an expert in one thing:

sending people she loves into the other world.

The little ones, the babies--these

she rocks, whispering or singing quietly. I can't say

what she did for my father;

whatever it was, I'm sure it was right.

 

It's the same thing, really, preparing a person

for sleep, for death. The lullabies--they all say

don't be afraid, that's how they paraphrase

the heartbeat of the mother.

So the living grow slowly calm; it's only

the dying who can't, who refuse.

 

The dying are like tops, like gyroscopes--

they spin so rapidly they seem to be still.

Then they fly apart: in my mother's arms,

my sister was a cloud of atoms, of particles--that's the difference.

When a child's asleep, it's still whole.

 

My mother's seen death; she doesn't talk about the soul's integrity.

She's held an infant, an old man, as by comparison the dark grew

solid around them, finally changing to earth.

 

The soul's like all matter:

why would it stay intact, stay faithful to its one form,

when it could be free?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Altató (Magyar)

Anyám egy dologban szakértő:

szeretteit másvilágra engedni.

A kicsiket, a babákat - ezeket

rigatja, súgva, énekelve nekik. Nem tudnám

megmondani mit csinált apámmal,

de akármit is, biztos vagyok jól tette.

 

Ugyanaz, igazán, előkészíteni egy személyt

aludni, meghalni. Az altatók - mind azt mondják

ne félj, így utánozzák

az anya szívverését.

Így az élők lassan megnyugszanak: csak a

haldoklók nem tudnak, visszautasítják.

 

A meghalók vannak a csúcson, mint pörgettyű-

oly gyorsan forognak, hogy állni látszanak.

Aztán szétrepülnek: anyám karjaiban

a húgom egy atomfelhő volt, részecskéké - ez a különbség.

Amikor egy gyerek alszik, még egészben van.

 

Anyám látott halált: a lélek egységéről nem beszél.

Tartott csecsemőt, öregembert, s mint egy hasonlat a

sötétség anyafölddé keményedett körülöttük.

 

A lélek mint minden anyag:

miért maradna érintetlen, hűen a formájához

amikor szabad lehet? 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.fullextra.hu

minimap