Pinsky, Robert: Városi elégiák III. Az otthon órája (City Elegies III. House Hour Magyar nyelven)
|
City Elegies III. House Hour (Angol)Now the pale honey of a kitchen light Burns at an upstairs window, the sash a cross. Milky daylight moon, Sky scored by phone lines. Houses in rows Patient as cows.
Dormers and gables of an immigrant street In a small city, the wind-worn afternoon Shading into night.
Hundreds of times before I have felt it in some district Of shingle and downspout at just this hour. The renter walking home from the bus Carrying a crisp bag. Maybe a store Visible at the corner, neon at dusk. Macaroni mist fogging the glass.
Unwilled, seductive as music, brief As dusk itself, the forgotten mirror Brushed for dozens of years By the same gray light, the same shadows Of soffit and beam end, a reef Of old snow glowing along the walk.
If I am hollow, or if I am heavy with longing, the same: The ponderous houses of siding, Fir framing, horsehair plaster, fired bricks In a certain light, changing nothing, but touching Those separate hours of the past And now at this one time Of day touching this one, last spokes Of light silvering the attic dust.
|
Városi elégiák III. Az otthon órája (Magyar)A konyhai lámpa sápadt mézfénye Ég egy emeleti ablakban, az ablakkeret egy kereszt. Tejszerű nappali hold, Telefonzsinórok szabdalta ég. Tehéntürelmű Házsorok.
Manzárdablakok és oromfalak a kisváros Menekültek lakta utcájában, a szél roncsolta délután Átmegy éjszakába.
Rengetegszer éreztem már ezt Valami zsindelyes, ereszes Kerületben a nap ezen órájában. A bérlő zörgő zacskóval kezében sétál Haza a busztól. Talán egy bolt Látható a sarkon, neon a homályban. Makaróni ködhomály az üvegen.
Akaratlanul, csábítóan, mint a zene, röviden, Mint maga az alkonyat, az elfelejtett Tükröt hosszú éveken át Ugyanaz a szürke fény, oszloppárkány És gerendavég ugyanazon árnyéka fésüli, a sétány Mentén vén hózátony fénylik.
Üres vagy súlyos vagyok a vágyakozástól, egyremegy: A zsalus, fenyővázas, lófarokgipszes, Égetett téglás, ormótlan házak Bizonyos megvilágításban semmit nem változnak, csak Elkülönült óráival megérinti őket a múlt, És most, a napnak pont ezen Órájában megérintik a padlásport Megezüstöző fényküllők.
|