Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Levine, Philip: Etetik ORosszLány (They Feed They Lion Magyar nyelven)

Levine, Philip portréja

They Feed They Lion (Angol)

Out of burlap sacks, out of bearing butter,
Out of black bean and wet slate bread,
Out of the acids of rage, the candor of tar,
Out of creosote, gasoline, drive shafts, wooden dollies,
They Lion grow.

Out of the gray hills
Of industrial barns, out of rain, out of bus ride,
West Virginia to Kiss My Ass, out of buried aunties,
Mothers hardening like pounded stumps, out of stumps,
Out of the bones' need to sharpen and the muscles' to stretch,
They Lion grow.

Earth is eating trees, fence posts,
Gutted cars, earth is calling in her little ones,
"Come home, Come home!" From pig balls,
From the ferocity of pig driven to holiness,
From the furred ear and the full jowl come
The repose of the hung belly, from the purpose
They Lion grow.

From the sweet glues of the trotters
Come the sweet kinks of the fist, from the full flower
Of the hams the thorax of caves,
From "Bow Down" come "Rise Up,"
Come they Lion from the reeds of shovels,
The grained arm that pulls the hands,
They Lion grow.

From my five arms and all my hands,
From all my white sins forgiven, they feed,
From my car passing under the stars,
They Lion, from my children inherit,
From the oak turned to a wall, they Lion,
From they sack and they belly opened
And all that was hidden burning on the oil-stained earth
They feed they Lion and he comes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ibiblio.org/ipa/poems

Etetik ORosszLány (Magyar)

Jutazsákokból van és csapágyzsírozásból,
Fekete babból és elázott kenyérszeletekből,
A harag savtúltengéséből. a kátrány nyílt tekintetéből,
Szurokból, motorbenzinből, kardántengelyből, targoncák raklapjából,
ORosszLány, és egyre nő.

Szürke dombokból van,
Az ipar hombárjaiból, esőből, buszozásból a nyugat-virginiai
Csókold Meg A Seggemet-be, elföldelt nagynénikből,
Csonkká farigcsált anyákból, erdőirtások rönkjeiből,
Nyílhegynek jó csontból, megfeszíteni való izomkötegből,
ORosszLány, és egyre nő.

A föld fákat eszik és kerítésoszlopokat,
Kibelezett kocsikat, és hívogatja kicsinyeit,
„Gyertek haza, gyertek már haza!", a disznók bálozó tökéből,
A szentek sorába lőtt vaddisznókból,
A szőrös fülből és a kerek tokából következik
A gyomor fölfüggesztése, a céltudatosságból az
ORosszLány, és egyre nő.

A főtt disznóláb édes ragacsából
Az ököl édes rándulásai következnek, a virágba borult
Sonkákból a barlang kavernái,
A „Földig hajolj!"-ból következik a „Kelj föl!",
ORosszLány következik a szívlapát nádszál nyeléből,
A cserzett karból, mely már-már tőből szakítja ki a kezem,
ORosszLány, és egyre nő.

Mind az öt karommal és minden kezemmel,
Minden bocsánatos fehér bűnömmel őt etetik,
A csillagok alatt elhúzó kocsimmal,
ORosszLány, gyerekkorom megőrzött emlékeivel,
A falhoz állított tölggyel, ORosszLány,
A fölhasított zsákkal és gyomorral,
Mindazzal, ami rejtve izzik ezen az olajtól mocskos földön,
Etetik, ORosszLány, és most ő következik.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap