Wilson, Jim C.: Metszés (Pruning Magyar nyelven)

I dock the dead, the damaged and diseased;

the gnarled and dry come tumbling from the heights

until I stand  knee-deep in bits, well-pleased

I’ve put a few square yards of world to rights.

I clip and crop, encouraging new growth.

My fingers start to ache but still I snap

my Homebase secateurs. I grin as both

the gleaming silver blades expose more sap.

I deftly make the kindest cuts, and take

the part of surgeon, Adam, God. But mend

myself, I cannot. No sharp shears will make

me sprout, or slow my geriatric trend.

So, wrinkling, stiffening, stooping, short of breath,

I spend my weekends saving plants from death.

Lenyírom ami halott, sérült és beteg;

a görcsös és száraz bucskázva jön fentről

amíg állok térdig érő törekben, nagyon elégedetten

én már pár négyzetmétert tettem a világ javához.

Nyesek és nyírok, új növekedésre ösztönzök.

Ujjaim fájni kezdenek de mégis csattan

otthonos metszőollóm. Vigyorgok ahogy a két

csillogó ezüst penge mindtöbb nedvet fakaszt.

Fürgén teszem a vágások változatait, és teszi

részét a sebész, Ádám, Isten. De magamat

helyrehozni nem tudom. Nincs olyan metszőolló

amitől kihajtanék, vagy lassulna öregedésem üteme.

Szóval, ráncosan, mereven, görnyedten, légszomjjal

töltöm hétvégéim növényeket óva a haláltól.