Graves, Robert: Az ő dicsérete (In Her Praise Magyar nyelven)

This they know well: the Goddess yet abides.
Though each new lovely woman whom she rides,
Straddling her neck a year or two or three,
Should sink beneath such weight of majesty
And, groping back to humankind, gainsay
The headlong power that whitened all her way
With a broad track of trefoil - leaving you,
Her chosen lover, ever again thrust through
With daggers, your purse rifled, your rings gone -
Nevertheless they call you to live on
To parley with the pure, oracular dead,
To hear the wild pack whimpering overhead,
To watch the moon tugging at her cold tides.
Woman is mortal woman. She abides.

Jól tudják ők: az Istennő marad.
De mind meggörnyed majd a súly alatt
A bájos nő, kinek nyakába terhét
Vetette, egy-két-háromévi fenség
Után, s míg emberhez vissza utat keresgél,
Elhagyja az erőt, melytől az ösvény
Világított, amin járt - elhagy téged,
Választott szerelmét, s mint sokszor vélted,
Átszúrva tőrrel, kifosztva remegsz;
Ők azt mondják, azért tovább mehetsz,
Vitázz a vérre rájáró halottal,
Halld a kutyákat, fejed fölött ott van,
Nyüszít a hold, húzza az áradat.
A nő halandó nő. Ő fönnmarad.