Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wordsworth, William: A kakukkhoz (To The Cuckoo Magyar nyelven)

Wordsworth, William portréja

To The Cuckoo (Angol)

O Blithe New-comer! I have heard,

I hear thee and rejoice.

O Cuckoo! shall I call thee Bird,

Or but a wandering Voice?

 

While I am lying on the grass

Thy twofold shout I hear,

From hill to hill it seems to pass,

At once far off, and near.

 

Though babbling only to the Vale,

Of sunshine and of flowers,

Thou bringest unto me a tale

Of visionary hours.

 

Thrice welcome, darling of the Spring!

Even yet thou art to me

No bird, but an invisible thing,

A voice, a mystery;

 

The same whom in my school-boy days

I listened to; that Cry

Which made me look a thousand ways

In bush, and tree, and sky.

 

To seek thee did I often rove

Through woods and on the green;

And thou wert still a hope, a love;

Still longed for, never seen.

 

And I can listen to thee yet;

Can lie upon the plain

And listen, till I do beget

That golden time again.

 

O blessed Bird! the earth we pace

Again appears to be

An unsubstantial, faery place;

That is fit home for Thee!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.blupete.com/Literature/Poetry

A kakukkhoz (Magyar)

Drága vendég! Hallottalak,

hallak és örülök.

Madár vagy? vagy egy röpke hang

a dombok s fák között?

 

Fekszem a zöldben, s kétszer is

rám szólsz, s a dupla fütty

zengve visszhangzik közel is,

távol is, mindenütt:

 

kakuk! kakuk! Fény és virág

csak, amiről beszélsz,

de nekem álmok és csodák

óráiról mesélsz.

 

Üdvözlégy, tavasz kedvese!

Nem vagy madár ma sem,

hanem láthatatlan mese,

erdei rejtelem,

 

az, amire mint kisdiák

figyeltem, az a Hang,

mely előlem fán, bokron át

elszállt, égbe suhant.

 

Remény voltál, és szerelem,

ég s föld ígérete,

amit folyton üldöz, de nem

fog el a vágy szeme.

 

És most megint hallhatlak, itt

fekszem a friss füvön,

és hallgatlak, és áthevít

a régi szent öröm.

 

Óh áldott madár! énekel

a világ, zeng, ragyog:

anyagtalan, tündéri hely,

hisz a Te otthonod!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap