Poe, Edgar Allan: Menyegzői ballada (Bridal Ballad Magyar nyelven)

The ring is on my hand,
And the wreath is on my brow;
Satin and jewels grand
Are all at my command,
And I am happy now.

And my lord he loves me well;
But, when first he breathed his vow,
I felt my bosom swell-
For the words rang as a knell,
And the voice seemed his who fell
In the battle down the dell,
And who is happy now.

But he spoke to re-assure me,
And he kissed my pallid brow,
While a reverie came o'er me,
And to the church-yard bore me,
And I sighed to him before me,
Thinking him dead D'Elormie,
"Oh, I am happy now!"

And thus the words were spoken,
And this the plighted vow,
And, though my faith be broken,
And, though my heart be broken,
Here is a ring, as token
That I am happy now!

Would God I could awaken!
For I dream I know not how!
And my soul is sorely shaken
Lest an evil step be taken,-
Lest the dead who is forsaken
May not be happy now.

A gyűrű ujjamon,
    Koszorú ékesít,
Hóselymem hordhatom,
Gyémántok egy vagyon -
    Itt lennék boldog, itt.

És férjem, hogy szeret:
    Suttogta eskü szavait -
S éreztem dúlni keblemet;
Lélekharangok csengenek!
És ő beszél, aki ott elesett,
Már boldogok körén lehet:
    S én lennék boldog - itt.

Suttogott, hogy segítsen,
    Lehelte csókjait,
De az oltárt, nagy Isten,
Temetőkertnek hittem,
Szólt lelkem, messze innen,,
Holt D'Elormie-mnek híven:
    "Itt vagyok boldog, itt!"

És ezzel - vége is lett.
    Már semmi nem segít:
Hordozzak, törve, szívet,
Öljem, ki voltam, a hívet,
Gyűrű lett tanúja a nőnek,
    Hogy nászán boldog, itt!

Kérlek, nagy ég, megébressz:
    Tudnám, álmom - melyik?
Lelkemmel végre végezz,
Mert hogy mi végre még ez,
Hogy hol lesz és kié lesz
    Hol az, hogy boldog, itt.