Tennyson, Alfred Lord: Könny, lusta könny (Tears, Idle Tear Magyar nyelven)
Tears, Idle Tear (Angol)Tears, idle tears, I know not what they mean, Tears from the depth of some divine despair Rise in the heart, and gather to the eyes, In looking on the happy Autumn-fields, And thinking of the days that are no more.
Fresh as the first beam glittering on a sail, That brings our friends up from the underworld, Sad as the last which reddens over one That sinks with all we love below the verge; So sad, so fresh, the days that are no more.
Ah, sad and strange as in dark summer dawns The earliest pipe of half-awakened birds To dying ears, when unto dying eyes The casement slowly grows a glimmering square; So sad, so strange, the days that are no more.
Dear as remembered kisses after death, And sweet as those by hopeless fancy feigned On lips that are for others; deep as love, Deep as first love, and wild with all regret; O Death in Life, the days that are no more.
|
Könny, lusta könny (Magyar)Könny, lusta könny: nem tudom, mit jelent, könny, mely, ha túlvilági bánat telepszik szívemre, szemembe gyűl, midőn boldog őszi mezőkre nézek, s eszembe jutnak az elmúlt napok.
Frissek, mint első sugár a hajón, mely barátokat hoz föl az alvilágból; búsak, mint ha szerelmünkkel a bíbor sugár lesüllyed már a szemhatárról; oly búsak, frissek az elmúlt napok.
Búsak, furcsák, mint haldokló fülének nyári kora-hajnalon a madárfütty, mikor haló szemére csillogó négyzetként szűkül az ablakkeret; oly búsak, furcsák az elmúlt napok.
Drágák, mint halálban sem feledett csók, s édesek, mint másét vágyó ajakra képzelt csók; s mélyek, mint a szerelem, mint a legelső, s megbánás feszíti; ó, Életben Halál, elmúlt napok!
|