„A rák egy ritka és még mindig megbotránkoztató témája a költészetnek; és a betegség esztétizálása is elképzelhetetlen."
(Susan Sontag: A betegség mint metafora)
Ott van minden egyes részecskében.
Levágni vagy kivágni semmit nem lehet.
Maga az állandósult hirtelenség.
Nem Keats,
se a véletlenszerűség.
Igen, ez a test
táplálja saját jól felfogott halálát.
Meg fogom tudni, mennyi fájdalom fér ebbe a testbe,
és nem fogok felnőttként viselkedni.
Nem illik a költészethez,
de amióta
a költők saját mítoszukat költik,
nincs választás.
A barátaim már mind hazamentek.
Nyirkos félhomály szorongat. Egyedül vagyok.