Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

English and Scottish Popular Ballads: Henrik király (King Henry Magyar nyelven)

English and Scottish Popular Ballads portréja

King Henry (Angol)

Let never a man a wooing wend

That lacketh thinges three

A store of gold, an oaken heart,

And full of charity

 

And this was seen of King Henry

And he likewise alone

For he's taken him to a haunted hall

Seven miles from the town

 

He's chased the deer, now him before

And the doe down by the den

Till the fattest buck in the all the flock

King Henry he has slain

 

His huntsmen followed him to the hall

To make them burly cheer

When loud the wind was heard to sound

And an earthquake rocked the floor

 

And darkness covered all the hall

Where they sat at their meat

The grey dogs, yowling, left their food

And crept to Henry's feet

 

And louder howled the rising wind

And burst the fastened door

And in there came a grisley ghost

Stamping on the floor

 

Her head hit the roof tree of the house

Her middle you could not span

Each frightened huntsman fled the hall

And left the King alone

 

Her teeth were like the tether stakes

Her nose like club or mell

And nothing less she seemed to be

Than a fiend that comes from Hell

 

Some meat, some meat

Yo King Henry some meat you give to me

Go kill your horse, you King Henry,

And bring him here to me

 

He's gone and slain his berry brown steed

Though it made his heart full sore

For she's eaten up, both flesh and bone

Left nothing but hide and hair

 

More meat, more meat

Yo King Henry more meat you give to me

Go kill your greyhounds King Henry,

And bring them here to me

 

And when he's slain his good greyhound

It made his heart full sore

For she's eaten up, both flesh and bone

Left nothing but hide and hair

 

More meat, more meat

Yo King Henry more meat you give to me

Go fell your gosshawks King Henry,

And bring them here to me

 

And when he's slain his gay gosshawks

It made his heart full sore

For she's eaten them up, both skin and bone

Left nothing but feathers there

 

Some drink, some drink

Now King Henry some drink you give to me

Oh you sew up your horse's hide

And bring in a drink to me

 

And he's sewn up the bloody hide

And a pipe of wine put in

And she drank it up, all in one draught

Left never a drop therein

 

A bed, a bed, now King Henry

A bed you'll make for me

Oh you must pull the heather green

And make it soft for me

 

And pulled has he the heather green

And made for her a bed

And taken has he his gay mantle

And over it he has spread

 

Take off your clothes now King Henry

And lie down by my side

Now swear, now swear you King Henry

To take me for your bride

 

Oh God forbid said Kind Henry

That ever the like betide

That ever a fiend that comes from Hell

Would stretch down by my side

 

When the night was gone and the day was come

And the sun shone through the hall

The fairest lady that e'er was seen

Lay between him and the wall

 

Oh God forbid said Kind Henry

How lang’ll this last with me?

Then out it spake that fair lady,

"Even till the day you dee

 

I've met with many a gentle knight

That gave gave me such a fill

But never before with a courtious knight

That gave me all my will.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litgothic.com

Henrik király (Magyar)

Ember, tudd meg, három híján

a széptevést ne kezdd;

legyen pénzed és nyílt szíved,

s a szép szót meg ne vesd.

 

Példázza ezt Henrik király,

ki, hogy asszonya nem került,

vadonbeli vad várlakba vonult

s vadászni lesbe ült.

 

A vadont felverte az őz nyomán,

völgyben szarvasra lesett,

míg végül a legnagyobb bak is

kelevézétől elesett.

 

Vad várlakjába vivé a vadat

hogy majd lakomát csap ott;

orkán támadt, s földindulás

nyitá meg a padlatot.

 

S a várlak vaksötétbe borult,

mikor enni kezdtenek;

s konchagyva, nyüszítve kúsztak oda

Henrikhez a vérebek.

 

Az orkán egyre erősbödött,

feltépve a házon a zárt;

s ment bé egy szörnyű kísértet,

s padlót döngetve megállt.

 

Homloka verte a mennyezetet,

hídlábnyi volt dereka;

rémülve futott ki a sok vadász,

s maradt a király maga.

 

Foga hosszú, akár a kötél-cövek,

az orra tönkölő,

szó, ami szó, a gyehenna-lakó

sátán maga jött elő.

 

"Adj húst, adj húst, Henrik király,

adj egy kis húst nekem!" -

"Ó vágd le a barna deres paripád,

azt add ennem nekem!"

 

Levágva a barna deres paripát,

s belé majd szíve szakadt;

az meg felfalta a csontjait is,

csak bőre-sörénye maradt.

 

Húst még, húst még, Henrik király,

adj húst még énnekem" -

"Ó vágd le a hű vadászebeid,

azokat hozd énnekem!"

 

S levágta a hű vadászebeit,

s belé majd szíve szakadt;

az meg felfalta mindahányt,

csak a bőrük szőre maradt.

 

"Húst még, húst még, Henrik király,

adj húst még énnekem!" -

"Ó, vágd le a szépszavú sólymaid,

azokat hozd énekem."

 

S levágta a szépszavú sólymait,

s belé majd szíve szakadt;

az meg felfalta mindahányt,

csak a tolluk nagyja maradt.

 

"Adj bort, adj bort, Henrik király,

adj egy kis bort nekem!" -

"Paripád nyers bőrét összevarrd,

úgy adj innom nekem!"

 

S lova véres bőrét öltögeté,

s öntött bele egy akót,

de az egy hajtásra kihúzta mind,

egy cseppnyit se hagyott.

 

"Ágyat, ágyat, Henrik király,

vess ágyat énnekem!" -

"Ó, tépj sok szép zöld csipkebokort,

úgy vess ágyat nekem!"

 

És tépte a sok szép csipkebokort,

s ágyat vetett neki,

és fogta parádés köpenyét,

rá azt teregette ki.

 

Tedd le ruhád most Henrik király

és feküdj mellettem el,

"Esküdjél meg, Henrik király,

hogy engem elveszel!"

 

"Teremtőm, - szólt Henrik király -

hát ezt hogy nézed el;

gyehennalakó sátán-asszonyt

mellém mért fektetel?"

 

Pirkadt az ég, eltelt az éj,

besütött a szobába a nap;

de a legszebb szép leány hevert

a király köpenyegje alatt.

 

Teremtőm! - szólt Henrik király -

meddig maradsz velem?"

S így szólt a legszebb szép leány,

"A sírig szüntelen.

 

Mert mostohám elátkozott,

hogy kísértet legyek,

valameddig egy kedves lovag

bétölti kedvemet."

 

 

Megjegyzés:

Walter Scott Minstrelsy-jében jelent meg (1802). Emlékeztet a Sir Gawain menyegzője cimű balladára. Megvannak a motívumai egy északi mondában is (Hrolfr Kraki). Egy ősi gael mese a mostohaanya átkát kivéve, szintén minden mondatában megegyezik ezzel a történettel (Vízi király leánya). Egy gael balladában a szörnyű piszkos kísértetet egy fej nélküli alak helyettesíti. 

A magyar népballadák józanabb világában ismeretlen, de az angolban lépten-nyomon megjelenik a kísértet. A csókkal való visszavarázsolás a kelta népmesékben, románcokban gyakori. E humoros víg-ballada példázatos értelmének a megfejtéséhez a bevezető strófa adja meg a kulcsot. Fordítottja Shakespeare makrancos hölgyének, az asszony-szörnyetegből is tündért varázsol a nyájas gavallér bőkezűsége és kedvessége.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.poet.hu/Ernest/skot

minimap